Tanulságok a sátorból...
A 81. zsoltár ünnepi zsoltár volt amit a lombsátrak ünnepén énekeltek Izraelben. Ma azt mondanánk erről az ünnepről, hogy egyfajta fesztivál.
Az emberek egyszerre ünnepelték a bőséges gyümölcsbetakarítást így októberben, és megemlékeztek a régi időkről. A városokban a családok kitódultak ilyenkor az utcára. Udvaraikon sátrakat építettek, kényelmes otthonná rendezték be azokat, hogy bennük lakhassanak egy hétig. Ugyanis az Egyiptomból való szabadulás idején népük 40 évi vándorlásuk alatt végig sátrakban lakott, miközben egy olyan ország felé vándoroltak, ami mindenkor bőséges termést ígért. Ezért nevezték azt a földet tejjel mézzel folyó Kánaánnak. Az ünnep alatt talán a gyermekek voltak a legboldogabbak. Izgalmas volt egy hétig sátorban aludni a kellemes időben. Együtt lenni játszópajtásaikkal, élvezni a szabad tűzhelyen készült friss ételeket, amit az édesanyák készítettek és közben hallgatni a férfiak által elmesélt érdekes történeteket arról, ami akkor történt ott, a régmúltban.
Ezek a történetek leginkább a szabadulásról, a meghallgatásról és a megpróbáltatásról szóltak. Isten meghallgatta bajba jutott népe könyörgését, véget vetett az egyiptomi rabszolgaságnak. Elküldte Mózest, a prófétát, a szabadítót, aki által kimentette őket a hosszú fogságból. Legvégül pedig próbára tette népét, hogy mennyire ragaszkodnak megmentőjükhöz. A versengés vizénél, Meribánál azonban, épp úgy, mint más helyeken is, a nép elbukott. Hálátlansággal fizetett Isten jótetteiért. Elfordultak Uruktól, bálvány istenek felé fordultak, lázongtak, méltatlankodtak leginkább körülményeik miatt. Nem azt az ételt ehették, amit szerettek volna, nem azt ihatták, amit szerettek volna és nem szórakozhattak úgy, ahogy szerettek volna. Mindezek helyett olyan élelmet és innivalót kaptak, ami elsősorban egészségüket védte és nem ízlésüket szolgálta ki. Meg is lett az eredménye, a hosszú vándorlás alatt senki sem lett olyan beteg, mint korábban Egyiptomban. Szigorú szabályok tanították őket a helyes imádatra, de nem értették, miért annyira fontos ez. Szerettek volna leülni és játszani, nem pedig törvényt tanulni. Akkor még nem értették, hogy az az ismeret, amit így megszerezhetnek fogja őket teljesen szabaddá tenni és kiválasztott néppé formálni.
Ma is, mi modern emberek még mindig ugyanazokat a vágyakat kergetjük. Szabadságot, jólétet és élvezeteket keresünk, de nem látjuk, hogy milyen csapdákat rejtenek ezek a kívánságok magukban. Nem értjük, hogy a sokszor túl szigorúnak tartott szabályok az életünket, az egészségünket és a boldogságunkat szolgálják. Nem látjuk be, hogy ezek megtartása olyan próba, ami szükséges ahhoz, hogy teljes életet élhessünk és ezek azok, amik elvezetnek bennünket az Isten imádatára. Az egyetlen, az igaz Isten imádatára!
