Ha bizonytalan vagy kérj tanácsot attól, aki mindig veled van!
„Ki olyan az istenek között, mint te
vagy, URam? Ki olyan felséges, mint te vagy szentségedben? Dicső tetteiben
félelmetes, csodákat cselekvő.”
Nincs annál megnyugtatóbb
érzés annál, mint az, hogy valakihez tartozol. Egy családtag, testvér, barát,
stb... Egy ilyen ember minden esetben a javadat akarja. Nem akar téged szenvedni
látni, kétségek között. A legfőbb vágya az, hogy téged megelégedettnek,
boldognak, lelkesnek lásson az iránt, amihez vonzódsz. Ha valami nem megy jól,
kihatással van minden más területre.
Az Úr nem akarja, hogy
elcsüggedj, azt szeretné, hogy töltsd be a küldetésed. Azt szeretné, hogy
találd meg az életed hivatását, abban teljesedj ki, és mond el másoknak is mindezt.
Ki ne lett volna mélyen?!
Mindenkinek az életében legalább egyszer eljön az a pont, amikor felteszi a
nagy kérdést. (Van, akinek többször is...) A
nagy kérdés: „mit kellene csináljak ahhoz, hogy minden jó legyen? Milyen
döntést hozzak, ahhoz, hogy későbbiekben ne kelljen azon siránkozni, hogy
rosszul választottam, a másikat kellett volna választani."
A válasz a kérdésre nem oly
egyszerű. Mert ha a lelki békénk megtalálására hivatkozunk, akkor nem mondhatjuk
el azt, amit Pál: „ama nemes harcot megharcoltam...végül eltétetett nekem az igazság koronája.” A lelki béke megtalálása nem abból fakad, hogy két döntési
lehetőség közül a kevésbé rosszat választjuk, hanem abból, hogy határozott
válaszom van arra vonatkozóan, hogy mi a küldetésünk, és semmi nem tántoríthat
el attól, még akkor sem, ha a hivatásunk rosszabbnak tűnik attól, mint amit
ígér.
Tudni azt, hogy egy ilyen
Istenünk van, mint ahogyan azt a ma reggeli szövegben olvashattuk, megnyugtatóvá
teszi a lelkünket akkor, amikor az a legzaklatottabb. Van egy ének, aminek az
első versszaka így szól: "Te zaklatott szív csendben légy, az Úr színe előtt! Ha
nem tudnád, hogy mit is tégy, kérd tanácsát előbb! Ő jóság mindenben, hűsége
végtelen. Hittel nyisd meg szíved csendesen, s mint Szentet tiszteld Őt!"
