Nézz fel!
Lukács evangéliuma 21.28
A természet működésének felborulása (januári tavasz, márciusi tél, áprilisi-májusi nyár, teniszlabda méretű jégesők, stb.), a társadalmi feszültségek (háborúk és természeti katasztrófák, klímaváltozás miatt lakhatatlanná váló területek, menekültválság, gyakoribbá váló terrorcselekmények, atomhatalmak kiszámíthatatlan viselkedése, stb.) miatt joggal tehetjük fel a kérdést: mi lesz ebből? Sőt joggal érezhetünk aggodalmat és félelmet is... Attól azonban, hogy folyamatosan ezekre a problémákra tekintünk, még nem tudjuk megoldani őket, ellenben ezalatt a félelem alattomos módon berágja magát lelkünk minden zugába, és megmérgez, megbénít minket. Jézus nem véletlenül figyelmeztetett: "amikor elkezdődnek ezek", akkor azonnal egyenesedjünk fel, emeljük fel a fejünket, nézzünk fel, mert közeledik a megváltásnak, a szabadításnak az ideje.
"A
Megváltó hű követői minden korban az Úr eljövetelében reménykedtek.
„Ismét eljövök” - mondta Jézus búcsúzóul az Olajfák-hegyén, és ez az
ígéret fénybe borította tanítványai előtt a jövőt. Öröm és reménység
költözött szívükbe, amit a fájdalom nem tudott elfojtani, sem a
megpróbáltatás megfakítani. Szenvedés és üldözés közepette „a nagy
Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsőséges megjelenése” volt a
„boldog reménység”." (Ellen Gould White: A nagy küzdelem, A hajnal hírnökei c. fejezet)
Tanuljuk meg az önmagában félelmet keltő dolgokban is felfedezni Jézus Krisztus visszajövetelének jeleit, és örüljünk a közelgő szabadításának! Éljünk úgy, hogy örömmel kiálthassuk majd: "Íme Istenünk, akit mi vártunk és aki megtart minket. Ő az Úr, akit mi vártunk. Örüljünk és örvendezzünk szabadításában!" (Ésaiás 25.9)
Legyen áldott a napod!
