Hogy ne haljunk meg soha...
"Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust."
János 17,3
Az emberben mindig élt a vágy az örök élet után. Amíg a régmúlt fiai a vallásban, addig a ma embere leginkább a tudományban, netalántán a sci-fi-ben keresi annak megvalósulását. Az ipari forradalom magával hozta az ember helyettesítésének lehetőségét a munka világában a gépekkel, így hamarosan megjelentek a robotok. Később felfedeztük az egészségügyben is a robotika hasznosságát. 2003-ban végezték el az első olyan műtétet, ahol a súlyos áramütést szenvedett villanyszerelőnek, Jesse Sullivennek mindkét karját bionikus, azaz a saját idegpályájához kapcsolódó és annak segítségével mozgatható és érző karra cserélték. Így ő lett a világ első kiborgja. Egy tavaly megjelent cikk szerint (http://www.origo.hu/tudomany/20160427-bionikus-kez-bionika-muvegtagok-muszervek-kutatas-technologia.html) lehetséges műszemmel helyettesíteni megbetegedett látószervünket, sőt már az agyi implantátumok orvosi lehetőségeiről is komolyan gondolkodnak. Szinte elérhető közelségbe került az 1995-ben készült japán anime, a "Ghost in the Shell" fantazmagóriája, ahol az emberek az egész testüket lecserélhetik úgy, hogy csupán a szellemüket, belső személyiségüket tartják meg. Szinte hihetetlen mire képes az ember azért, hogy jelenlegi mivoltát átvihesse az örökkévalóságba. Csak pontosan ezzel van a baj. Lehetséges, igen, lehetséges lecserélni egyes testrészeinket jobbakra, professzionálisabbakra, de mi ugyanazok maradunk. A belső, az emberi elme, a szellemünk nem változik. De valóban alkalmas lenne a ma embere, mindenféle lelki változás nélkül az örökkévalóságra. Milyen lenne egy olyan világ, ahol örökre fennmaradna az emberi önzés? Ahol nem vetnénk le kicsinyes és alantas jellemhibáinkat, mint az irigység, kéjsóvárság, hazugság és még sorolhatnám. Valóban csodás lehetőségnek tartanánk egy ilyen világot? Nos, a sci-fi írók és filmrendezők is számtalanszor megválaszolták már ezt a dilemmát: Nem. Ezekben a művekben számos remek feldolgozását láthatjuk annak, hogy az ember hogyan teszi tönkre önmaga világát. A modernitás optimizmusát rég felváltotta a posztmodern csalódott szkepticizmusa. Ha mi nem változunk meg, a világunk sem fog, és ez szinte lehetetlen vállalkozás. Mert saját magunkat kellene megváltoztatnunk, ami nem megy, ugyebár? Vagy mégis?
Bár sokan kiábrándultak mára a vallásból, tény, hogy képes átformálni az ember jellemét. Sőt, mindezt sokszor pozitív irányba teszi. Alkoholisták, drogosok, függők nyerik vissza általa normális életüket. Sírók és szenvedők nyernek vigasztalást, elesettek új lehetőséget. Bár pontosan ez az, ami miatt például a kereszténységet is sokan a gyengék vallásának tekintik, mert mankót ad a szükséget szenvedőknek. De ki marad erős örökké?
A hit tehát segít, mert a hit adományozója, az igaz Isten segíteni akar rajtunk. Ezért az örök élet titka nem a robotokban, kiborgokban és nem a tudomány csodálatos fejlesztésében van (bár igencsak méltó a dicséretre, hogy ilyen nagyszerű lehetőségeket ad), hanem az igaz Isten megismerésében. Őt pedig egyvalaki képviselte és képviseli hitelesen a világon: akit elküldött hozzánk, Jézus Krisztus. Hát ismerkedjünk Vele!
