A rendőr és a törvény
Tegyük fel, hogy autóval mész a városban, és tudod, hogy
minden utca, minden zebra, minden útkereszteződés be van kamerázva. S mivel
tudod ezt, úgy közlekedsz, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Megállsz a zebra
előtt, körülnézel, nem akar-e valaki lelépni, elengeded a balra nagy ívben
fordulni akarót, holott te vagy a főúton, még véletlenül sem mész át a sárgán,
és még folytathatnám. Közben végig morogsz. ’Nem tudott volna ez a gyalogos egy
kicsit fürgébb lenni?’ ’Nehogy már balra akarj kanyarodni! Várj csak a sorodra!’
’Ezen a sárgán még éppen át tudok slisszolni!’ Ideges, frusztrált vagy, és
folyamatosan morogsz a törvények, szabályok miatt. Ha megállít a rendőr, pontosan
tudod, hogy csak 3 km-rel lépted át a sebességhatárt, s ha ő 15-t mond, akkor
rossz a kamerája, és méltatlankodsz.
Azonban, ha zsigerből becsületes vagy, ha elfogadod, hogy
vannak szabályok, akkor bár lehet, hogy itt-ott követsz el apróbb
szabálytalanságot, de nem akarsz görcsösen megfelelni a követelményeknek.
Egyszerűen azt teszed, ami a helyes, és nem a jutalomért, hanem azért, mert így
helyes.
Egészen más a helyzet Istennel Ha tényleg jó kapcsolatban
vagy vele, azért tartod meg és be a törvényt, mert szereted Őt, és nem azért,
hogy ezáltal megfelelj neki. Nagy különbség!
Egyszerűen fájna a lelkednek, ha megszomorítanád Őt. Nem
tudnál a szemébe nézni. És ha mégis itt-ott átlépted a határt, beleestél, elkövetted,
akkor tudod, hogyha őszinte bűnbánattal fordulhatsz Hozzá, nem fogja
fölhánytorgatni. Igazi apa-fia kapcsolat van köztetek. Őszinte
szeretet-kapcsolat.
Ezt olvashatjuk a mai igében a Zsidókhoz írt levél 8.
fejezet 10. versében:
„Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe
írom azokat. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.”
