A rendőr és a törvény

Tegyük fel, hogy autóval mész a városban, és tudod, hogy minden utca, minden zebra, minden útkereszteződés be van kamerázva. S mivel tudod ezt, úgy közlekedsz, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Megállsz a zebra előtt, körülnézel, nem akar-e valaki lelépni, elengeded a balra nagy ívben fordulni akarót, holott te vagy a főúton, még véletlenül sem mész át a sárgán, és még folytathatnám. Közben végig morogsz. ’Nem tudott volna ez a gyalogos egy kicsit fürgébb lenni?’ ’Nehogy már balra akarj kanyarodni! Várj csak a sorodra!’ ’Ezen a sárgán még éppen át tudok slisszolni!’ Ideges, frusztrált vagy, és folyamatosan morogsz a törvények, szabályok miatt. Ha megállít a rendőr, pontosan tudod, hogy csak 3 km-rel lépted át a sebességhatárt, s ha ő 15-t mond, akkor rossz a kamerája, és méltatlankodsz.
Azonban, ha zsigerből becsületes vagy, ha elfogadod, hogy vannak szabályok, akkor bár lehet, hogy itt-ott követsz el apróbb szabálytalanságot, de nem akarsz görcsösen megfelelni a követelményeknek. Egyszerűen azt teszed, ami a helyes, és nem a jutalomért, hanem azért, mert így helyes.
Egészen más a helyzet Istennel Ha tényleg jó kapcsolatban vagy vele, azért tartod meg és be a törvényt, mert szereted Őt, és nem azért, hogy ezáltal megfelelj neki. Nagy különbség!
Egyszerűen fájna a lelkednek, ha megszomorítanád Őt. Nem tudnál a szemébe nézni. És ha mégis itt-ott átlépted a határt, beleestél, elkövetted, akkor tudod, hogyha őszinte bűnbánattal fordulhatsz Hozzá, nem fogja fölhánytorgatni. Igazi apa-fia kapcsolat van köztetek. Őszinte szeretet-kapcsolat.
Ezt olvashatjuk a mai igében a Zsidókhoz írt levél 8. fejezet 10. versében:
„Ezt mondja az Úr: Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat. Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.”