Állhatatos ragaszkodás

„Ezért tehát, testvéreim, álljatok szilárdan, és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok.” 2Thesszalonika 2:15

A lekvár alá kell vaj, a Nutella alá viszont nem.
Mindig is így ettem, és így logikus. Ragaszkodom is ehhez a nézetemhez, és nekem így ízlik, fordítva biztosan nem lenne olyan finom, és amúgy sem eszi senki úgy. Így tanultam szüleimtől, és a testvéreim is mind így eszik. A pizzára ketchup kell, a lángos másnap már csak lekvárral jó. A kőrözöttbe hagyma, a levesbe pedig tejföl dukál.

A szokás hatalma mindenkit fogva tart, ha az ember nem vigyáz, könnyen a kedvenc mondatává válhat: “De mi nem így szoktuk csinálni.” Tele vagyunk hagyományokkal, legyen szó az étkezőasztaltól egészen az oltárig, melyekhez jobban, vagy kevésbé ragaszkodunk.

A valóságban azonban, bár ez nem mindig tudatosul bennünk, kétféle “hagyomány” létezik. Nevezzük őket 1-es és 2-es típusú hagyománynak!

Az 1-es típusú hagyomány az a szabályrendszer, megszokás, vagy szokások sorozata, melyeket az előző generációk hagytak ránk, vagy melyeket valamikor régen mi alakítottunk ki magunkban, és mára már berögződtek annyira, hogy ne akarjuk őket elhagyni. Leggyakoribb ismertetőjegye a tolerancia hiánya, és a mondat, miszerint “nálunk nem ez a szokás”.

A 2-es típusú hagyomán viszont az, amiről Pál beszél a mai szakaszban. A thesszalonikai gyülekezetben hamis tanítók kezdtek hirdetni furcsa dolgokat Pál és más apostolok nevében, akik sokakat el is hitettek és manipuláltak. Pál ezek ellen a tanítók ellen ajánlja a 2-es típusú hagyományt, görög nevén παράδοσις (paradoszisz), más fordításban “tudomány”-t. Ez a hagyomány szilárd alapokon áll. Ez a hagyomány Istent tükrözi, hiszen a Biblia az alapja, a tudás, az ismeret, nem pedig a saját, vagy az elődeim gondolkodásmódja. Legfőbb ismertetőjegye a tolerancia, az elfogadás és a szeretetteljes hozzáállás.

A kérdés csak az, hogy te melyik hagyományhoz ragaszkodsz inkább?