Istené a győzelem
Mózes V. könyve 20.4
Az emberi történelem egyik legkülönösebb csatája zajlott le Josafát király idején (l. Krónikák II. könyve 20. fejezet). Az egyik oldalon felsorakoztak a moábiták és ammoniták válogatott, erős harcosai, s velük szemben Izráel seregei élén álltak a templomi kórus énekesei. Az emberi logika azt sugallta, nem kérdés, hogy a csata Izráel ellenségeinek győzelmével zárul majd. Milyen nagy szüksége volt Izráel seregeinek Isten ígéretére és bátorítására: "Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten... Nem kell nektek harcolnotok, [hanem csak] álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz." (2Krón. 20.15,17) Ennek az ígéretnek a hatására döntöttek úgy, hogy a seregek élén az Úr énekesei állnak majd, s énekkel dicsőítik Istent. Amikor pedig felhangzott az örömteli dicséret, az ellenség soraiban zűrzavar támadt, s egymást emésztették el.
Nincs földi hadvezér, aki ilyen haditervet készít népe szabadítására. Isten azonban arra tanította Izráelt, és tanít bennünket ma is, hogy "Ne lágyuljon meg a szívetek, ne féljetek, ne rettegjetek, és ne rémüljetek meg tőlük! Mert Istenetek, az ÚR veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket." Milyen fontos hát, hogy ne az emberi eszközeinkben, képességeinkben, erőnkben bízzunk, amikor nehézségekkel találjuk szembe magunkat, hanem kapaszkodjunk Istenbe és ígéreteibe (vö. Zsoltár 20.8), miközben tisztelettel teljes kíváncsisággal keressük vezetését! Ha ezt tesszük, dicséretet énekelve nézhetünk szembe a napi küzdelmeinkkel, s tapasztalhatjuk, hogy Isten tökéletes terveket készített a szabadításunkra.
Legyen áldott a napod!
