A világ üdvözítője
„És mi
láttuk, és bizonyságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ
üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban megmarad Isten, ő
pedig Istenben.” János első levele 4:14-15
"Bűnösök
közt cinkos, aki néma" tartja a régi, de annál találóbb mondás. És
valóban, az emberbe bele van kódolva a hozzáállás, hogy ha valami rosszat lát,
vagy hall, azt lehetőségei szerint minél hamarabb továbbadja a legmegfelelőbb
személyeknek. Ha kozúti balesetet látunk, az első reakciónk, hogy tárcsázzuk a
segélyhívót. Hiszen az ilyennel életeket menthetünk, és egyébként is a
lelkiismeretünk nyugtalanítana hosszú időn keresztül, ha mégsem tesszük meg.
Ugyanez a hozzáállás lehet az alapja a pletykás viselkedésnek is.
Érdekes módon azonban ugyanez a berögződés hiányzik fordított helyzetben. Amikor valami
jónak vagyunk szemtanúi, azt nem érezzük annyira fontosnak, hogy továbbadjuk. A
pletyka is csak akkor jó, ha rossz, és a hírnek is csak akkor van értéke,
amikor valami negatívumról szól. Ha valaki megkérdezi tőlünk, hogy hogy
vagyunk, legelőször nem a pozitivumokról kezdünk el beszélni. Miért lehet ez
így? Hiszen a keresztény ember kötelessége a jó hír továbbadása.
Láttál már
"haldokló" gyülekezetet? Találkoztál már olyan emberrel, akinek a
lelki élete a semmivel volt egyenlő? Lehet, hogy te magad érzed úgy, hogy imáid
csak a plafonig jutnak el? Rengetegen jöttek már oda hozzám az ötvenmillió
forintos kérdéssel: mi a titka az egészséges lelki életnek? Hogyan kerülhetek
közelebb Istenhez?
A mai
reggeli dicséret a lehető legegyszerűbb matematikai egyenletet vázolja fel a
számunkra. Ez a keresztény élet esszenciája:
A+B=C
Tapasztalat + Bizonyságtétel = Egészséges
lelki élet
Hiszen mi
megtapasztaltuk, hogy mit jelent Istennel élni. Rengeteg esetben megmutatta már
magát, és azt, hogy milyen előnyökkel jár, ha őt követjük. Ha így van, akkor
ahhoz, hogy a lelki életünk visszabillenjen a normálisba, semmi mást nem kell
tennünk, csak továbbadni azt, amit láttunk és hallottunk. A gyülekezet
ébredésének alapja a misszió. A személyes fejlődésünk feltétele a
bizonyságtevés.
Legyen
természetes, ami az apostolok számára is az volt:
"mert
nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk."
Apostolok cselekedetei 4:20
