Szüntelen öröm
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
Filippibeliekhez írt levél 4:4
Örüljetek!
Örüljetek az Úrban!
Mindenkor örüljetek!
Nem minden esetben van kedvünk örülni, vagy akárcsak a
dolgok pozitív oldalát meglátni. Nincs meg mindig az okunk vidámkodni, mert a
körülmények, a nehézségek körbe vesznek bennünket. Mai igénk viszont nem is azt
mondja, hogy egyszerűen legyünk örökké vidámak, hanem hogy az ÚRBAN örüljünk.
Az Úrban való öröm nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom a valóságot – hanem azt, hogy figyelembe veszem Isten valóságos jelenlétét az életemben.
Amikor Pál apostol ezeket a sorokat írta, éppen börtönben
raboskodott. Valószínűleg az akkori körülmények messze elmaradtak a mai cellák
kényelmétől. Mégis, tudott békességre találni, énekelni, imádkozni, másokért
fohászkodni. Tudta, és érezte, hogy az Úr vele van – és talán épp a nehézségben
érezte igazán közel magához azt, aki megszólította és új irányba állította
életét.
Így lehet mindenkor örömet találni. Az Úrban való örömet - mint amikor a szerelmes a kedvesére gondol. Várja a találkozást, magában már
előre reménykedik, és öröm tölti el még a valóságos találkozás előtt.
A reménységben született öröm, mindig aktuális, mindig tud erőt adni.
Az Úrral való nagy találkozásra várva, már most
elképzelhetjük a pillanatot, mikor elérve hitünk célját, mindaz valósággá válik,
ami most még oly távolinak tűnik.