Szüntelen öröm

Szerző: Kis István -
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”
Filippibeliekhez írt levél 4:4

Örüljetek!
Örüljetek az Úrban!
Mindenkor örüljetek!

Nem minden esetben van kedvünk örülni, vagy akárcsak a dolgok pozitív oldalát meglátni. Nincs meg mindig az okunk vidámkodni, mert a körülmények, a nehézségek körbe vesznek bennünket. Mai igénk viszont nem is azt mondja, hogy egyszerűen legyünk örökké vidámak, hanem hogy az ÚRBAN örüljünk.


Az Úrban való öröm nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyom a valóságot – hanem azt, hogy figyelembe veszem Isten valóságos jelenlétét az életemben.

Amikor Pál apostol ezeket a sorokat írta, éppen börtönben raboskodott. Valószínűleg az akkori körülmények messze elmaradtak a mai cellák kényelmétől. Mégis, tudott békességre találni, énekelni, imádkozni, másokért fohászkodni. Tudta, és érezte, hogy az Úr vele van – és talán épp a nehézségben érezte igazán közel magához azt, aki megszólította és új irányba állította életét. 

Így lehet mindenkor örömet találni. Az Úrban való örömet - mint amikor a szerelmes a kedvesére gondol. Várja a találkozást, magában már előre reménykedik, és öröm tölti el még a valóságos találkozás előtt. 

A reménységben született öröm, mindig aktuális, mindig tud erőt adni.

Az Úrral való nagy találkozásra várva, már most elképzelhetjük a pillanatot, mikor elérve hitünk célját, mindaz valósággá válik, ami most még oly távolinak tűnik.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Szerző: -
Kép
Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták. Máté evangéliuma 7:12 Mikor gondolkodtál el rajta, hogy egy bolti eladó vajon hol vásárol? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy orvos kihez fordul ha beteg? Mikor gondolkodtál rajta, hogy egy lelkész kihez fordul, ha lelki problémákkal küzd? Minden évben van egy nap, ami a lelkészekről szól. Az év 364 napjának a lényege, hogy a lelkész "kiszolgálja" a gyülekezetet (fránya fogyasztói társadalom), de egy nap a lelkészekért van, és ez ma van. Ma van a "hívd meg a lelkészed egy sörre" nap. Egy nap, amikor elvileg a lelkészek lesznek azok, akiknek szolgálnak. Az a nap, amikor kivételesen nem ő ad, hanem leülhet egy kényelmes kanapéra, kiöntheti a lelkét és elszürcsölhet egy hideg sört, amit kivételesen nem magának vásárolt. Egyszer a mentorom azt mondta, hogy a lelkész egyetlen eszköze a lelke. Ha az tönkre megy, kimerül, megtörik, akk
További információk

Világosság a sötétségben

Szerző: -
Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam
További információk

A tökfőzelék és a szeretet

Szerző: -
Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön
További információk