Az Úré az egész föld
(24. Zsoltár 1-2.vers)
Nemrég láttam a televízióban egy műsort, melyben a birtoklás
lélektani folyamatait vizsgálták különböző kísérletekkel. Az egyik ilyen
kíséretben az utcáról találomra kiválasztottak embereket, akiknek 20 dollárt
ajándékoztak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.
Viszont mielőtt az emberek zsebre tették volna a pénzt, egy
ajánlatot tettek nekik, mégpedig, amennyiben hajlandóak egy kis kártyajátékra
(blackjack), és felteszik a kapott 20-ast, majd nyernek, akkor 100 dollárral
mehetnek haza.
Mondanom sem kell,
hogy kivétel nélkül mindenki belement a játékba, viszont a szervezők úgy
intézték, hogy senki se nyerjen. Ahogy a kamera a kísérletben résztvevők arcát
mutatta, mindenkin látszott a veszteség miatti szomorúság, és volt, aki fejét
fogva magába roskadt és sírt.
De miért is? - erről
szólt a kísérlet - Hiszen, olyan pénzt vesztettek el, amiért nem fáradtak,
amiért nem dolgoztak, amit csak úgy kaptak. Mégis, abban a pillanatban, mikor
kezükbe fogták, már nem, mint ajándékra, hanem, mint sajátjukra tekintettek.
Bizony, ilyen a
bűnös, önző emberi lélek. Meztelenül, üres kézzel jövünk a világra, melyben
Isten áldásait élvezhetjük. S melyeket azért kapunk, hogy felelősséggel
használjuk, aztán továbbadjuk. Tudva, hogy kitől kaptuk és kinek tartozunk
mindezért elszámolással.
Vizsgáljuk meg magunkat, miközben az Igét olvassuk: „mikor eszel és jól lakol, és szép
házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és
juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod
megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne
felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről…
És
ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje
szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a
te Istenedről, mert ő az, aki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére.”
(5Móz.8:12-18)
