Kincs a cserépedényben
„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ez a
rendkívüli erő Istentől, és ne tőlünk valónak lássék.”
2Korintus 4:7.
Egy másik fordításban így olvasható ez az Ige:
„Az, hogy Jézust megismertük, igen nagy kincs! Ezt a kincset
azonban „cserépkorsóban”, vagyis emberi testünkben hordozzuk. Így aztán jól
látható, hogy ez a mindennél nagyobb erő Istentől származik, nem pedig tőlünk.”
(u.o. EFO)
Két gondolatot szeretnék ma kiemelni a fenti
bibliaszövegből.
1.) Cserép.
Nem vas, ami szinte összetörhetetlen. Nem is arany, ami lágy és nagyon értékes.
Cserép. A legtörékenyebb cserép. Isten cserepet választott, pedig tudta, milyen
törékeny. Téged választott, és rád bízott egy eszméletlenül nagy értéket, pedig
ismer. Tudja, milyen vagy. És mégis. Mindennek ellenére. Nem egy angyalt
választott. Egy hatalmas erejű angyalt, hanem téged.
2.) Rendkívüli
erő. Rendkívüli ajándék. Ezt helyezte a cserépedénybe. Nincs mivel dicsekedned.
Nincs mire büszkének lenned. Nála nélkül összetörsz. Cserép vagy. Mégis,
hihetetlenül értékes.
Érted hagyta ott a Mennyet. ÉRTED! Mert annyira fontos vagy
neki. Már alig várja, hogy cserépedényeit összegyűjtse, és örökké együtt legyen
velük. Érted ontotta vérét. Neked ajándékozott békességet. Adott erőt, hogy
hordozni tudd betegségedet. Hogy elviseld a gyász fájdalmát. Neked –
cserépedénynek – adott mérhetetlen együttérzést felebarátod iránt. Beléd
rejtette erejét, hogy küzdeni tudj. Hogy imában Isten elé vidd, akinek
töredezik a cserépedénye. Tudj vigasztalni, bátorítani, felemelni hozzád
hasonló cserépedényeket.
Ez a rendkívüli kincs Istentől árad. Légy érte hálás!
