Bevallott és elhallgatott bűnök
„Aki
elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig megvallja és elhagyja,
irgalmasságot nyer.”
(Példabeszédek könyve 28. fejezet 13. vers)
Jó pár száz évvel ezelőtt Európa számos országában a
bűnözőket nem börtönbe zárták, hanem gályarabságra ítélték, ezáltal egyrészt
’olcsó’ munkaerőhöz jutottak, másrészt az állam mentesült a fogva tartás
költségeitől.
Egy történet szerint, a királyi gálya épp a kikötőben
horgonyzott várva, hogy friss emberi ’rakománnyal’ töltsék fel. Vagy 100
rabláncra fűzött foglyot lökdöstek fel a szuronyos katonák a mólóra, ahol az uralkodó
várta a menetet.
S mielőtt a rabokat elnyelte volna a hajó véres gyomra, felsorakoztatták
őket, a király pedig megkérdezte tőlük, mit követtek el. Egytől-egyig könyörögtek
és állították: - Én ártatlan vagyok! – Én nem követtem el semmit! – Nem vagyok
rosszabb, mint mások! – Csak egy kis tévedés volt! – Kegyelem!
Csupán egyetlen fiatalember volt köztük, aki szemlesütve
annyit mondott: - Én bizony bűnös vagyok. Előre megfontolt szándékkal megöltem
és kiraboltam a társamat. Én megérdemlem ezt a súlyos büntetést.
A király ezt hallva úgy rendelkezett; - Ezt a bűnöst azonnal
ki kell emelni a többi közül, nehogy megfertőzze az ártatlanokat. Így, nyert
kegyelmet ez a bűnbánó fiatalember.
S mi a helyzet veled? Mit válaszolsz, mikor a világmindenség
Ura megkérdezi: hogyan lettél egy, vagy több bűn, rossz szokás, függőség
rabszolgája?
Meddig próbálod altatni a lelkiismereted azzal, hogy ’ez nem
is olyan nagy dolog’, ’ha másnak szabad...’? Mikor látod be végre, hogy csak akkor
tudsz megszabadulni, ha beismered, hogy a bűn az bűn, és hogy bűnös vagy?
Mielőtt erre válaszolsz, íme két szabadult ember vallomása:
„Boldog ember az, akinek az Úr
bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg
elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam:
Bevallom hamisságomat az Úrnak, és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela.”
(Zsolt.32:2-3;5)
„Ha
azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság
nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy
megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:8-9)
Kövesd az ő példájukat és legyél te is
szabad!
