Alexamenosz hű
„Ne
örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom
is, az Úr az én világosságom.”
Mikeás próféta 7:8
Valamikor a 2.
század közepén élt Rómában egy Alexamenosz nevű fiatalember, aki abban a
megtiszteltetésben részesült, hogy a császár inasa lehetett. Először hosszú
tanulás alatt társaival elsajátította az udvari etikett minden csínját-bínját,
majd elérkezett az idő, hogy az isteni uralkodó közvetlen környezetében
lehetett, és szolgálhatta őt. Alexamenosz mindent megtett, hogy a császár
lehető legjobb inasa legyen, és ennek érdekében több ízben is keresztbe tett a
hozzá hasonlóan előkelő családból származó inas társainak.
Kis idő után különös
emberekkel került kapcsolatba. Ezekből az emberekből furcsa békesség sugárzott.
Arról beszéltek neki, hogy egy bizonyos Jézust keresztre feszítettek, mint egy
bűnözőt, hogy ezáltal eltörölje az emberek bűneit. Ez a megváltás-élmény
eredményezi azt a különös békességet, ami még az ellenség szeretetét is magában
foglalja. Alexamenosz szégyellni kezdte magát, hiszen egészen idáig arról szólt
az élete, hogy karrierjét mások lenyomásával biztosítsa. Egyre többet akart
megtudni erről a különös keresztre feszített megváltóról, míg végül megszületett
benne a vágy, hogy ő is Krisztus követője legyen. Bocsánatot kért inas-társaitól,
amiért eddig sok esetben rosszat tett nekik. A munkáját továbbra is pontosan
elvégezte, de többet nem jelent meg az isteni császár számára rendezett
szertartásokon.
Kollégái először csak mosolyogtak Alexamenosz új hóbortján, de
amikor látták, hogy ez tartós változást hozott nála, kegyetlenül piszkálni és
gúnyolni kezdték. Azt mondták neki, hogy szamárfejet imád (a görög bor [oinosz],
ami az úrvacsorában Jézus jelképe volt, és a szamár szó [onosz] között
csak egy betű eltérés van), hogy gyermekek vérét issza, és erkölcstelen
orgiákon vesz részt. Az egyik társa meg is örökítette a császári palota mellett
álló inasok házának egyik helységében Alexamenoszt, amint egy keresztre
feszített szamarat imád.
A keresztyén inasnak fájt ugyan társai gúnyolódása, de
mindez nem tántorította el megváltójától. A szomszédos szobába ő is készített egy
falfirkát: „Alexamenosz hű”. Ezzel a rövid felirattal Mikeás gondolatait akarta
visszaadni: „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha
sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.”
Írjuk föl mi is ma reggel nevünket egy
papírlapra, és mellé, hogy minden viszontagság mellett is hűek maradunk
megváltónkhoz!