Gyűlölet helyett szeretet
„A
gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet.”
(Példabeszédek könyve 10. fejezet 12. vers)
Aki
ismer, tudja, hogy kicsit maradi módon, meg azért is, mert jobban szeretem a
beszélgetős műsorokat a popzenénél, nálam, akár a kocsiban, akár otthon, még
mindig az MR1 szól. Így hallgattam nemrég a Válaszutak című, fiatalokról szóló
műsorban egy riportot, ahol arról kérdeztek kamasz fiúkat és lányokat, hogy
milyen jó és milyen rossz jellemtulajdonságaik vannak.
Amit
kivétel nélkül mind megemlítettek, (úgy látszik ma ez a sláger): „Nekem nagy az
igazságérzetem, ami a szívemen az a számon, én megmondom, ha valami nem jogos!”
És
érdekes volt hallani, hogy sok esetben egymásnak ellentmondó dolgokat is
felsoroltak, mint például: „erényem az őszinteség”, a… majd néhány perccel
később „néha szeretek túlozni, kicsit kiszínezni a velem történteket.”
Hát
igen, mikor a másik életéről van szó, akkor a tűt is észrevesszük a
szénakazalban és a legkisebb botlást is szóvá tesszük, mert hát ’meg kell
mondani, hogy tanuljon belőle!’. ’Ha én raknék rendet, ha én mosogatnék el, ha
én főzném meg a vacsorát (ami nem az én dolgom) a másik helyett, akkor nem
fejlődne a jelleme!’
De
a bűnnel szembeni ellentmondásos viselkedésünk tovább ecsetelése helyett, hadd
kérdezzelek: Kinek a végtelen szeretete takarja be vétkeidet? Ki rakja rendbe a
tönkretett életedet? Ki pótolja ki hiányosságaidat? Ki az, aki „Nem bűneink
szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.”
(103. Zsoltár 10. vers)?
S
végezetül egy gondolat a versengésről, amiről általában negatívan ír a
Szentírás. Ám van olyan, amiben lehet versenyezni, sőt amiben kötelező
megelőzni a másikat, úgy, mint a jóban, az örömszerzésben.
Így
teljesítsük az Ige szavait: „Atyafiúi
szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők
legyetek.” (Róm.12:10)
