A megelégedettség mint kívánatos állapot

Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete, elégedjetek meg azzal, amitek van. Mert Ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.

Zsidókhoz írt levél 13:5

Miért vágynak sokan gazdagságra? Egyáltalán mi számít annak és mit várunk tőle? 

Azért vágynak rá, mert a boldogság zálogát látják benne. A gazdagságnak azonban nincs abszolút fokmérője. Voltaképpen egy állapot, amikor elégedettek vagyunk a körülményeinkkel, a lehetőségeinkkel és a kilátásainkkal. Hogy ennek az eléréséhez kinek mennyi pénzre és milyen körülményekre van szüksége, az egyénenként változik. 

Mindenkinek sokat segítene azonban az Istenbe és az Ő gondviselésébe vetett hit, amelynek révén felismerhetjük, hogy mire van valóban szükségünk ebben a múló, földi életben és mire nincs, miközben az eljövendő életre készülünk. A jövőtől való egzisztenciális félelmet pedig teljesen kiűzi. 

Ennek a hitnek a révén tudunk ellenállni a korszellemnek, ami - ha nem figyelünk - egyre több és több elérésére ösztönöz, és nincs megállás. Nincs megállás és nincs megelégedés - következésképpen nincs boldogság sem. Ellenkezőleg: a javak hit nélküli gyarapításával újfajta félelmek költöznek be az életükbe: mi lesz, ha elvesztem mindazt, amiért gürcöltem és kockáztattam? Az anyagiak gyarapításának vágya észrevétlenül önjáró céllá válhat és magával ragadhat.

Pál szerint nem az a baj, ha valaki tehetős, sőt gazdag – elég ha Ábrahámnak vagy közvetlen leszármazottainak a gazdagságára gondolunk – hanem ha ezt nem tiszta eszközökkel éri el, vagy el sem éri, csak mindennél fontosabb céllá válik az életében. Mi jelenthet védelmet ez ellen? Az apostol szerint az, hogy „megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek...” (Fil. 4:11). 

Ez a kívánatos állapot, és a jó hír az, hogy tanulható!