Hol vannak a sorstáblácskáink?

"Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat."

Zsoltárok könyv 16:5

Nem messze attól a helytől, ahol ezekben a napokban ádáz harcok dúlnak Moszul visszafoglalásáért, fekszik Nimrud. A település ma már csak romváros, az ókorban azonban Ninurta hadisten kultuszközpontja volt. Az asszírok és babilóniaiak körében nagy népszerűségnek örvendett ez az istenség, mert úgy gondolták, Ninurta szerezte vissza az emberiség sorstábláit. Úgy hitték ugyanis, hogy minden ember élete föl van jegyezve egy-egy agyagtáblácskára, mely kötélre fűzve Enlil isten nyakában lóg. Egy alkalommal azonban a gonosz Anzú madár – kihasználva Enlil mosakodását – elragadta ezeket a sorstáblákat, és a hegyekbe repült. A világra halálos csend borult, a templomokban kialudtak a szent tüzek, és az emberiségen pánik lett úrrá. Enlil azonnal parancsot ad, szerezzék vissza számára a sorstáblákat, de a félelmetes Anzú madárral – akinek a kezében van most már mindenki sorsa – senki nem mer szembeszállni. Egyedül Ninurta dacol a veszéllyel, elmegy a hegyekbe, és kemény harc árán visszaszerzi a sorstáblácskákat. Az emberiség életében ismét helyreáll a béke és a rend.

Mily szeszélyesek voltak az istenek tettei az ókorban. Az ember teljesen ki volt szolgáltatva az égben lakó hatalmasságok kényének-kedvének. Az egyik gondatlanságából, a másik gonoszságából könnyen végzetes baj történhetett. Ez a mítosz jól tükrözi az ókori közel-keleti ember bizonytalan életérzését.

A Biblia történeteitől sem idegen a balsors, vagy a bizonytalanság, de ismeretlen a mezopotámiaihoz hasonló sorstáblácska, mely ellopható és visszaszerezhető lenne. A zsoltáros úgy érzi, sorsa biztosan és mindvégig a Mindenható kezében van.

A mi 21. századi életünk is tele van kiszámíthatatlan, előre nem látott eseménnyel, és ebből adódóan nem mindig érezzük világunkat biztonságos helynek. Akár mi is történik, legyünk annak mindig tudatában, hogy sorsunk a Mindenható kezében van, és onnan senki ki nem ragadhatja azt.