Oltalmazó Isten
„Te vagy oltalmam. Te
mentesz meg veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével.”
Zsoltár
32:7.
Tudod miben
felülmúlhatatlan számomra Dávid? Miben látom igazi nagyságát? Hát abban, hogy
hozzám hasonlóan követett el bűnöket, nagyokat és még nagyobbakat, de mindig
megtalálta a megbánás helyét, és ezután mindig szívből tudott örülni annak,
hogy Isten is – és saját maga is önmagának – képes volt megbocsátani. S ezért
őszintén hálát is adott.
Egy ilyen hálaadó,
öröm-zsoltár a 32. Kérlek, ma reggel olvasd el figyelmesen ezt a fejezetet egy
másik fordításban. Ízlelgesd a szavakat. Próbáld meg beleképzelni magadat egy
olyan eseménybe, amikor megbántad bűnödet és bocsánatot kértél, és nyertél
Istentől.
32 Zsoltár
Boldog,
akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték. Áldott,
akit az Isten felmentett minden vád alól, és lelkében nincs hamisság. Ameddig
eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért
kiáltoztam. Éjjel-nappal rám nehezedett kezed. Erőm kiszáradt, mint a fű, a
tikkasztó, forró nyárban. De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább
vétkeimet. Azt mondtam: „Bevallom az Úrnak vétkemet!” Te pedig megbocsátottál
nekem, és elvetted bűneim terhét. Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki
a tiéd! Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja
el. Uram, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédsz engem, ezért
örvendezek benned! Az
Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod
kell. Figyelemmel kísérlek, és szememmel tanácsollak, mit tegyél. Ne légy
olyan, mint a ló, vagy az öszvér, amely még nincs betanítva, ezért erővel kell
féken tartani, másképp nem engedelmeskedik.” A
gonoszokat sok fájdalom éri, de az Úr körülveszi jóindulatával, azokat, akik
bíznak benne. Örüljetek és vigadjatok az Úrban, ti igazak! Örüljetek mind, ti
igazszívűek!
S most, miután
elolvastad, emelj ki egyetlen gondolatot, és azt vidd el magaddal. Számomra ez
az egyetlen gondolat ez: „szememmel tanácsollak, mit tegyél”. Megelevenedett
előttem, amikor édesapám „csak rám nézett” – és érdekes módon, azonnal tudtam,
merre hány méter. Szeretném ma észrevenni, amikor rám néz az én drága,
oltalmazó, szabadító Istenem, és bárcsak tényleg tudnám azonnal, mi a teendőm.
Ezt kívánom számodra is!
