Ebben egyetértünk
„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó
cselekedetre buzdítsuk. Saját
gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk
egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”
Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 24-25. verse
Milyen hatással vannak
másokra szavaink és cselekedeteink? A kérdés és a válasz is már-már az
általánosnál is unalmasabb. Tudjuk a választ: „...a szavaink tükrözzék a
tetteinket...”. Amíg a szülővárosomban éltem, mindennap ugyanazokon az utcákon
mentem az iskolában, minden bokrot, fát, házat, kutyát, majdnem még a madarakat
is ismertem, tudtam, hogy mi hol van, mi miután következik. Miután elköltöztem,
és eltelt néhány hónap, mintha a várost kicserélték volna. A házakon kívül
semmi nem volt ugyanaz. Úgy tűnt, minden megváltozott pedig nem változott semmi,
csak már elszoktam a megszokottól, így ugyanazok a dolgok teljesen újként
hatottak rám. Sokszor ugyanez a helyzet a jól ismert szövegekkel és válaszokkal is. Tudom mit kell mondanom, talán még azt is tudom, mit kell tegyek de igazából mindent automatikusan teszek.
Jézus a hegyi beszédben azt mondja,
hogy „Úgy ragyogjon a ti
világosságotok az emberek előtt, hogy
lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Pál ismét figyelmeztet,
szavaink legyenek kellemesek, sóval fűszerezettek, bátorítóak, segítőek, ne
pedig kioktatóak, vagy károgóak.
A mai reggeli gondolat második része pedig arra ösztökél
bennünket, hogy maradjunk hűségesek, és ne hozzuk szavazati helyzetbe a
lábunkat. Tartsunk össze és minden intézkedésünk ezt a célt kell szolgálja. Nem
megalkuvás árán, hanem a mindenki által jól ismert elvek alapján. Közel a nap.
Nincs máskor nagyobb szükség az összetartásra mint most, Isten segítsen valamennyinket,
hogy a teljes igazságra eljuthassunk és megláthassuk Krisztust, a Megváltómat,
és Tiedet!
