Miért szeret?

„Nem azért szeret az Úr, és nem azért választott ki titeket, mintha minden népnél többen volnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel, és azért szabadított meg a szolgaság házából, az egyiptomi fáraó kezéből, mert szeret titeket az Úr, és megtartja az esküt, amellyel megesküdött atyáitoknak.” 

5Mózes 7:7-8.

Elérkeztünk a 2016-os év legutolsó napjaihoz. Élénken vissza tudok emlékezni a 16 évvel ezelőtti ilyenkor tájt történt eseményekre. Az egész világ felbolydult. Ezredfordulóhoz érkezünk! Már csak néhány óra van addig. Kíváncsiságot, aggodalmat, érdeklődést közvetített az összes hírközlő eszköz. Nagy dolog átlépni egy ezredfordulón. Nem gyakran fordul elő ilyesmi. Sokan megértük, átéltük és túléltük.

Azóta eltelt 17 év. Isten mindezideig megtartott. Nem azért, mert olyan jók vagyunk. Nem is azért, mert  megérdemeltük. (A  szlogen szerint: „Mert megérdemled!”) Nem, nem ezért. Egyszerűen azért, mert szeret minket és irántunk érzett szeretetéből így döntött.

De hát miért?

Talán, mert szeretné, ha képviselnénk az Ő határtalan szeretetét a környezetünkben élők között.

Vagy, hogy bemutassuk jellemét.

Lehet, azért, hogy minél több embernek beszéljünk arról az otthonról, ahova készülünk, és ahol vár minket a mi drága Megváltónk, mert nemcsak nekünk, hanem barátainknak is helyet készített a Mennyben.

De az is lehet, hogy éppen rajtunk keresztül szeretné bemutatni az egész világegyetem számára, hogy a nehéz körülmények között is lehet valaki hűséges, és kitartó.

Nem tudom a választ. De egyet tudok. Egy igazi szülő akkor is szereti gyermekét, ha az érdemtelen a szeretetére. Azért szereti, mert a gyermeke. Valahogy így van velünk a mi Istenünk. Nem azért szeret, mert annyira jók vagyunk. Nem vagyunk azok. Azért sem, mert megérdemeljük. Nem érdemeljük meg. Tökéletesek lennénk? Messze nem vagyunk azok. Azért szeret minket, mert drága áron vásárolt meg magának, és megváltott gyermekei lettünk. És mint ilyen gyermekek, szeretnénk a mi mennyei Édesapánk kedvében járni. Valamilyen módon kifejezni, mennyire boldogok vagyunk, hogy nem hagyott magunkra, hogy felemelt, hogy ilyen fontosak vagyunk neki, hogy ennyire szeretett. Ezért próbáljuk bemutatni az Ő jellemét a környezetünkben. Ezért hívunk az Ő követésére másokat, mert szeretnénk, ha mások is ennek a határtalan szeretetnek az erőterébe kerülnének.

Lassan belépünk a 2017-es esztendőbe. Isten tudja egyedül, hogy mit hoz számunkra. De a magunk részéről indíthatjuk az Új Évet egy erős elhatározással, hogy bemutatjuk ezt a szerető Istent a környezetünknek sokkal, de sokkal élénkebben, érthetőbben és hitelesebben, mint eddig – valaha is tettük.

Isten, aki minket érdemtelenül ennyire szeretett, segítsen, hogy elhatározásunk kitartson a nagy találkozásig!