A teljesség
"Mert Őbenne (Krisztusban) lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, és ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak" Kolossé 2.9-10
Ki tudná felmérni mi mindent jelent számunkra az, hogy Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége testileg?! Nem csupán valamennyi az istenségből, hanem egész teljessége! Mit árul el ez Isten hozzánk való viszonyulásáról, szeretetéről, együttérzéséről? Milyen őszinteségre késztethet ez minket a hozzá való közeledésünkben? Milyen reménységet jelent ez számunkra amikor saját korlátainkba ütközünk, vagy amikor az ígéreteinek teljesedésére várakozunk?
Pál apostol azt mondja: "...Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8.31) Krisztus pedig nem csupán velünk van, hanem mi őbenne vagyunk, ő pedig mibennünk. Ennél szorosabb kapcsolat nem létezik...
"Ti Őbenne vagytok beteljesedve..." Nem önmagunkban, s nem önmagunktól nyerjük el a teljességet. Bármennyit küzdünk érte, bármennyit kísérletezünk vele, bármennyi erőt, figyelmet szánunk rá, a teljességet Krisztusban találjuk meg.
Éppen ezért az igazi kérdés az, hogy miként lehet miénk Ő maga? Mit jelent ma az, hogy mi őbenne vagyunk, ő pedig mibennünk? Hogyan ragadhatjuk meg őt és istenségének teljességét hitünkkel, és élhetjük át benne a teljességet napról napra?
"...és közbül ragyogtak a felhők,
az Isten színpalettái, melyekre
rákeni végtelen élete minden
pompázó ragyogását..."
(Radnóti Miklós: Tájképek, Alkonyat a parton - részlet)
