Amit már nem tudsz elrontani

„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.”
Lukács evangéliuma 2:11 

Nem tudom, hogyan tellt a Szentestéd, kedves olvasó, de hadd legyek ma reggel őszinte veled. A miénk pocsék volt. Adott egy fogzós, húszhónapos, aki valahogyan megint megfázott, és hiába kértem, nem volt hajlandó ebéd után negyvenöt percnél többet aludni. Ő nyűgös volt, én kapkodtam, a férjem próbált túlélni a szortyogó trónörökössel, de így sem tudtunk akkor és úgy kezdeni ünnepelni, ahogy terveztem. És mire odaértünk, hogy végre vacsora után leülhetünk együtt olvasni, beszélgetni, játszani, a poronty már inkább az altatást akarta. 

Mire végeztem az esti cseppet sem rövid procedúrával, kissé keserű ízzel a számban ültem le a gép elé. Mert nem úgy sikerült az ünnep, ahogy szerettem volna. És ekkor megláttam a reggeli dicséret szövegét. És valami derengeni kezdett. 

A csoda már megtörtént. Kétezer évvel ezelőtt. A csoda megtörtént, és én ezt már nem tudom elrontani. Üdvözítő született. Érted és értem. A gyermekemért. A családomért. Az életemért. 

Isten cselekedett, és nekem ebbe nem lehetett semmi beleszólásom. Ő megtette, amit eldöntött. Elküldte a Fiát, aki Emberré lett, hogy mi is újból azok lehessünk, akinek Ő alkotott meg minket. Isten képmása. 

Isten cselekedett tőled és tőlem függetlenül, és ezt az eseményt senki sem ronthatta el. Jézus Krisztus megszületett Betlehemben, az Úr, a Krisztus, a Megváltó. Aki azért jött, hogy bemutassa, ilyen az Isten valójában. Aki azért jött, hogy minket visszavezessen oda, ahová tartozunk, a Teremtő oldalára. 

Üdvözítő született. Ezt a csodát már egyikőnk sem tudja elrontani, akár meghitt ünnep volt a Szentestéje, akár nem. Egyet tehetsz te is és én is. Dönthetünk. 

Dönthetünk, hogy számunkra jelent-e ez a csoda valamit, vagy elmegyünk mellette fejünket elfordítva. Dönthetünk, hogy legyen-e Ő a mi Üdvözítőnk, a mi Királyuk, vagy ezt a helyet inkább másnak tartjuk fenn a szívünkben. 

A csoda megtörtént Betlehemben. Jézus él, és szeretné, ha megosztanád Vele az életedet. Azt kéri ma reggel tőled, hogy éld át te is ezt a csodát, fogadd el a kegyelmet, az esélyt egy új, egy igazi életre! Keresd ma Őt, a Megváltót, és engedd, hogy Ő elhozza szívedbe az igazi ünnepet! 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia