Az igazság lelke vagy a tévelygés lelke vezet?

Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat ránk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.

János apostol 1. levele 4:6

Gyakran tapasztaljuk, hogy hívő emberek a saját nézeteiket vagy éppen önmagukat tekintik az igazság kizárólagos letéteményesének és mércéjének. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy János apostol is ebbe a hibába esik, amikor azt tekinti az istenismeret bizonyítékának, hogy hallgat-e rájuk valaki vagy nem. Ne feledjük ugyanakkor, hogy ő ezt Jézus Krisztus elhívott apostolaként írja, aki ráadásul nem csak személyesen hallhatta az Úr tanításait és szemlélhette közelről az életpéldáját, hanem a saját életében, személyesen is megtapasztalta, hogy mit jelent feladni önmagát és a saját nézeteit.

Nem elbizakodottságból írja tehát, amit ír, viszont nagyon tanulságos amire figyelmeztet: Az igazság vagy tévelygés követésének is „lelke” van, azaz a kettő közötti választás hosszú távon nem a véletlen műve, nem esetleges, helyzet- vagy hangulatfüggő, hanem annak a következménye, hogy melyik lélek vezérel bennünket a kettő közül, melyiknek a befolyása alatt állunk.

Ezt pedig a kicsinek vagy éppen jelentéktelennek tűnő győzelmeink és vereségeink döntik el nap mint nap – így a ma napon is. 

Imádkozz azért, hogy ma is az igazság lelke vezessen!