Az igazság lelke vagy a tévelygés lelke vezet?
Mi az Istentől
vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat ránk, aki nincsen az
Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak
lelkét és a tévelygésnek lelkét.
János apostol 1.
levele 4:6
Gyakran
tapasztaljuk, hogy hívő emberek a saját nézeteiket vagy éppen
önmagukat tekintik az igazság kizárólagos letéteményesének és
mércéjének. Első olvasásra úgy tűnhet, hogy János apostol is
ebbe a hibába esik, amikor azt tekinti az istenismeret bizonyítékának, hogy hallgat-e rájuk valaki vagy nem. Ne feledjük ugyanakkor, hogy
ő ezt Jézus Krisztus elhívott apostolaként írja, aki ráadásul
nem csak személyesen hallhatta az Úr tanításait és
szemlélhette közelről az életpéldáját, hanem a saját életében, személyesen is
megtapasztalta, hogy mit jelent feladni önmagát és a saját
nézeteit.
Nem
elbizakodottságból írja tehát, amit ír, viszont nagyon
tanulságos amire figyelmeztet: Az igazság vagy
tévelygés követésének is „lelke” van, azaz a kettő közötti
választás hosszú távon nem a véletlen műve, nem esetleges,
helyzet- vagy hangulatfüggő, hanem annak a következménye, hogy
melyik lélek vezérel bennünket a kettő közül, melyiknek a
befolyása alatt állunk.
Ezt pedig a kicsinek
vagy éppen jelentéktelennek tűnő győzelmeink és vereségeink
döntik el nap mint nap – így a ma napon is.
Imádkozz azért, hogy ma is
az igazság lelke vezessen!