A szó már nem elég
„Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.”
Zsidókhoz írt levél 12:14-15
Advent időszakában talán könnyebb szépet mondani. Talán könnyebb a szeretetről, elfogadásról, egymás megbecsüléséről beszélni. Könnyebb hangsúlyozni, hogy Isten előtt mindenki egyenlő, hogy itt az ideje végre összefognunk nekünk, embereknek a Jóért. Beszélünk arról, hogy mennyire fontos a betlehetmi történet, és mennyire fontos az is, hogy Jézus a szívünkben kapjon helyet végre.
Igen, jó, hogy beszélünk erről. De tegyük meg a következő lépést is! Ne csak beszéljünk arról, hogy cselekednünk is kellene, hanem ragadjunk meg minden ajánlkozó alkalmat!
Isten ma reggel azt kéri tőled és tőlem, hogy éljünk. Éljünk békében. Törekedjünk arra, hogy békességben legyünk mindenkivel. Törekedjünk arra, hogy az Ő elvei bennünk valósággá váljanak. Ne csak szavakkal szeressünk, hanem tegyük meg azt, amire a másiknak szüksége van.
Ő ehhez megadta a tökéletes példát, amikor nemcsak beszélt arról, hogy segíteni kellene az emberiségen, hanem Jézus Krisztus nagyon is valóságosan megtette azt, amit meg kellett tenni. És Ő nemcsak a mércét állította fel ezzel nekünk, hanem ha igényeljük, jelen van az életünkben is, hogy legyen erőnk a cselekvésre. Arra, hogy folytassuk azt, amit Ő kezdett el, hogy továbbadjuk mások felé azt a cselekvő szeretetet, amit mi már megtapasztaltunk Istentől.
Hát ma lépj tovább a szavaknál! Kérdezd meg a hozzád (fizikailag) legközelebb álló személytől: Mit tehetnék érted? És persze ha ezt elvégzed, senki sem akadályoz meg abban, hogy valami szépet is mondj neki.
