Kelj fel és élj!
Pál levele az efezusiakhoz 5:14
Eltelt ismét egy hét, és minden maradt a régiben. Ugyanúgy kelsz fel, ugyanúgy fekszel le, ugyanazokat a szokásokat éled, ugyanazok a dolgok aggasztanak, ugyanazok éltetnek, és ugyanazokra a változásokra vágysz. És még mindig ugyanúgy vágysz. Csak vágysz.
Mert olyan szép lenne. Olyan jó lenne. Ezt elhagyni, megszüntetni, ezzel szakítani, azzal felhagyni, amazt befejezni de végleg. És olyan jó lenne azt az újat megismerni, elkezdeni, megtanulni, átélni, a tiédnek tudni, beépíteni az életedbe. Olyan jó lenne. Lenne.
Ugye ismerősek a mondatok? Mondd, hányszor gondoltál a közelmúltban a változásra? Hányszor gondoltál arra, hogy igenis lépsz, és megteszed?
Ma reggel Isten ebben szeretne téged segíteni. Igen, végig kell gondolni mindent, fejben helyre kell rakni a dolgokat, de talán már elég volt a töprengésből, és itt az ideje, hogy felkelj. Itt az ideje, hogy megtedd azokat a bizonyos lépéseket, egyiket a másik után. Nem egyszerre, hanem csak sorjában, mindig csak a következőt.
És ne félj, nem leszel egyedül. Isten ma reggel bíztat téged, erőt ad neked. Hisz benned, meg tudod csinálni, mert ő minden egyes mozzanatnál ott lesz melletted. Együtt viszitek véghez a csodát. Ő viszi véghez benned, de ebben neked is nagy szereped van. Akarnod kell, és megtenni azt a bizonyos lépést, amit Ő nem tesz meg helyetted.
Ma reggel Isten hív, hogy kelj fel, és élj! Lépj ki a fényre, és Ő segít mindazt magad mögött hagyni, ami eddig a sötétben tartott! Ő újjáteremt, csak higgy benne, és lépj! Lépj Hozzá, lépj Vele előre! Ma még nem késő. Ma még lehet. Újrakezdheted. Mindent.
