Ha arcul ütnek...
Máté evangéliuma 5.38-39
Te hogyan reagálsz, amikor valaki megbánt? Lehet, hogy nem szó szerint kaptál pofont, csupán szavakkal gázoltak a lelkedbe, vagy valami más úton aláztak meg annyira, hogy azt gondolod: egy pofon kisebb fájdalmat okozott volna, és könnyebb lenne kiheverni... Mit érzel, mit szeretnél ilyenkor?
Az ösztönös reakciónk az önvédelem és a bosszúállás. Az már csupán a habitusunk (és helyzet) kérdése, hogy ez miben nyilvánul meg... Lehet, hogy hasonló (esetleg még nagyobb) durvasággal vágunk vissza, de lehet, hogy csupán az önsajnálatba menekülünk, és azon gondolkodunk: hogyan kerülhetnénk el a jövőben az ilyen helyzeteket...
Jézus azonban valami természetfelettit kér tőlünk: ne védjük meg magunkat, és ne álljunk bosszút önmagunkért. Hagyjuk meg a védelem és igazságszolgáltatás jogát Istennek, és szeressük azokat is, akik ellenségesen viselkednek velünk (vö. Lukács 6.27-36;Róma 12.17-21). Jézus azt kéri, hogy legyünk elkötelezve a szeretetre, azaz maradjunk nyitottak arra, hogy a másik javára legyünk, akár azon az áron is, hogy újra megbántanak bennünket...
"Csak az önszeretet rontja meg békénket. Amíg önző énünk él, mindig készek vagyunk minden bántalom és sérelem ellen védekezni. Ha azonban önző lényünk már halott, és életünk Krisztussal Istenben elrejtett élet, akkor a velünk szemben éreztetett lekicsinylés nem fáj többé. Süketek és vakok leszünk a gúnnyal és bántalommal szemben." (Ellen G. White: Gondolatok a hegyibeszédről, Advent Kiadó, Budapest, 1990, 21. o)
Amit Jézus kér, az több, mint amire magunktól képesek vagyunk, de ő nem csupán kéri, hanem természetfeletti segítséget is ígér hozzá (vö. Lukács 11.13, 2Péter 1.2-7)
Mennyire más lenne a bennünket körülvevő világ, ha következetesen elkötelezettek lennénk erre a természetfeletti szeretetre!
Legyen áldott a napod!
