Milyen hit az ilyen?
„De az
Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és ő megszabadította őket szorult
helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig
letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért.”
107. zsoltár 13-15. versei
Azt szokták
mondani, hogy lövészárokban, zuhanó repülőn, vagy süllyedő hajón nincs ateista.
Persze milyen hit az ilyen?
Két meggyötört
hajótörött egy nagyobb deszkába kapaszkodva hánykolódik a tengeren.
Reményvesztetten szólal meg az egyik:
– Ó, Istenem! Te
ismersz engem. Tudod jól, hogy eddig milyen ember voltam. Durva, verekedős,
iszákos és kegyetlen. Soha senkit nem tiszteltem, és akár erőszakkal is véghezvittem
akaratomat. A pénz körül forgott az életem, amit sokszor kétes úton-módon
szereztem meg, majd kártyán vagy szerencsejátékon mindig elvertem. Templomba
nem jártam, és lelkészeid intéseit maró gúnnyal kinevettem. De most már nagyon
bánom mindezt. Ó, Istenem! Ha most megszabadítasz bennünket, akkor ígérem, hogy…
– Csönd legyen! –
szól közbe a másik hajótörött – Hagyd abba! Ne ígérj semmit! Látom a
szárazföldet!
Milyen hit az
ilyen? Milyen sokszor hívjuk segítségül az Úr nevét, anélkül, hogy
belegondolnánk, ki is ő! Milyen gyakran kiáltunk Istenhez nyomorúságunkban, anélkül,
hogy ismernénk őt! Hányszor tekintünk rá kozmikus automataként, akire csak
akkor van szükségünk, ha bajban vagyunk! Ilyenkor bedobjuk a pénzt, és várjuk,
hogy ő teljesítse kívánságunkat. Ha azonban mindenünk megvan, mit sem törődünk
vele.
Persze a Mindenható
sokszor még így is velünk van és segít, mert ő feltétel nélkül szereti az
embereket – hisz a megváltásunk is akkor következett be, amikor még nem is
éltünk. Vegyük azonban észre ezt a szeretetet, és gondolkodjunk el azon, ki is
a mi Istenünk! „Adjunk hálát az Úrnak szeretetéért”! Sőt ez a hála töltse be az
egész életünket! Hitünk ne csak a bajban nyilatkozzék meg, hanem legyen az a mindennapjaink
szerves része!
