Nehéz idők

„A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.”

Királyok első könyve 17. fejezet 16. verse

Nehéz idők. Vannak, akik csak a képernyőről ismerik ezt a fogalmat. Legyek irigy rájuk? Inkább választom a megpróbáltatást. Miért? Szeretek megdolgozni azért, amim van. Őszintén szólva, nincsenek olyan emlékeim, hogy valaha is éheztem volna. Azonban volt más megpróbáltatás. Véleményem szerint a szükség, mint fogalom két irányú. Az egyik megközelítési lehetőség meglehetősen egocentrikus. Minden magamnak, és abból is a legjobbat. a silánnyal nem elégszünk meg. A másik megközelítés az Isten szemszögéből van, aki azt adja meg számomra, ami az épülésemre szolgál, tehát a fejlődésemhez szükséges javakat kapom meg. Ez a két irány gyakran nem egyezik. Mert van az úgy, hogy megkérdezem, nekem mért nem lehet ilyen vagy olyan tárgyam, vagy akár tulajdonságom? Megkérdezem: nekem mért csak ennyit adtál, és annak miért annyit? Én csak ennyit érdemlek?

Akik voltunk már szükséghelyzetben és ki is jöttünk abból, tapasztalatból elmondhatjuk, hogy pontosan azt kaptuk, ami nekünk a legjobb volt. Pedig közben a rengeteg kérdés fogalmazódik meg a gondolatainkban. Az Isten nem akar neked rosszat! Csak jót! Nem akarja hogy beteg legyél, és azt sem akarja látni ahogy szenvedsz, mert elvesztettél valakit aki közel állt hozzád. A legjobbat akarja neked, mert Isten az aki a legjobban ismer téged, és pontosan tudja mire van szükséged. Ezt nehéz elhinni, felfogni meg talán még nehezebb. De a mai napodat próbáld úgy élni, hogy minden lépésedet Isten irányítja majd, és azt akarja, hogy neked csakis a legjobb jusson!