Zsidónak először meg görögnek

Róma 1,16

„Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek.”

"Korinthusi tartózkodása alatt Pál időt szakított magának arra is, hogy figyelmét új és nagyobb munkaterületekre irányítsa. Gondolatban különösen sokat foglalkozott Rómába tervezett utazásával… Hogy munkássága útját előkészítse a római testvérek között - akik közül még nem mindenkit ismert -, előbb levelet intézett hozzájuk… Pál a rómabeliekhez intézett levelében leszögezte az Evangélium nagy alapelveit. Állást foglalt azokban a kérdésekben, melyek a zsidó és a pogány gyülekezeteket foglalkoztatták, és kimutatta, hogy azok a remények és ígéretek, melyeket egykor Isten különösen a zsidóknak adott, most már a pogányoknak is szólnak… mily kevéssé láthatta akkor, hogy szavainak milyen messzemenő hatásuk lesz! Azóta, az összes korszakokon át, mint hatalmas tűzoszlop jelezte az élethez vezető utat a megtérő bűnös számára…

Mint a zátonyra futott hajó roncsai, melyeket a vihar elhagyatott partokra vet ki, Izráel úgy szóratott szét a népek közé… Ennek ellenére, az évszázadok folyamán sok nemes és istenfélő férfi és nő élt közöttük, kik némán tűrtek és szenvedtek. Isten megvigasztalta szívüket a nyomorúságban és rettenetes helyzetüket részvéttel kísérte. Meghallgatta azok forró imáját, akik szívük mélyéből kívánták Istent megismerni. Többen közülük felismerték az egyszerű Názáretiben azt, Akit elődeik elvetettek és megfeszítettek: Izráel igaz Messiását. Midőn megértették a jól ismert, de a hagyományok és téves magyarázatok által elhomályosított jövendöléseket, szívük hálával telt meg Isten iránt, a kimondhatatlan ajándékért, melyet megád minden gyermekének, aki elfogadja Krisztust személyes Üdvözítőjének. Rájuk hivatkozik Ézsaiás próféta, amikor jövendölésében azt mondja: "a maradék tartatik meg." Pál napjaitól kezdve egészen korunkig, Szent Lelke által hívja Isten mind a zsidókat, mind a pogányokat… Az apostol magát úgy tekintette, mint "aki köteles mind a görögöknek, mind a barbároknak", valamint a zsidóknak is. Azonban sohasem tévesztette szem elől azt a határozott előnyt, mellyel mások felett a zsidók bírnak, mert: "Mindenek előtt Isten reájuk bízta az ő beszédeit." (Róma 3, 2.) "Az evangélium" - mondotta Pál - "Isten hatalma, minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban, hitből-hitbe miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él." Ha ezt az evangéliumot a maga teljességében feltárják a zsidóknak, sokan közülük elfogadják Krisztust, mint Messiást. Azonban kevesen vannak olyan keresztény lelkészek, akik hivatást éreznek magukban arra, hogy a zsidók között munkálkodjanak. Isten tehát elvárja, hogy az evangélium hirdetésének utolsó idejében, amikor az emberiség eddig elhanyagolt minden rétegét külön figyelmezteti, hogy hírnökei különösen buzgólkodjanak a zsidók érdekében, akik a világ minden részében feltalálhatók.

Miközben felismerik az Újszövetség Krisztusát az Ószövetség lapjain és ráeszmélnek, hogy mily világosan magyarázza az Újszövetség az Ószövetséget, ez felébreszti a bennük szunnyadó képességeket és megtalálják Krisztusban a világ Messiását. Sokan elfogadják Krisztust Üdvözítőjüknek, hit által, és ezeken teljesednek be az ihletett Igék: "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (János 1, 12.) Ma is sokan vannak a zsidók között, akik mint egykoron tárzusi Saulus, hatalmasak az Írás ismeretében. Ezek azután csodálatos erővel hirdetik majd Isten törvényének változhatatlanságát. Izráel Istene ezt a mi napjainkban végzi el.

Ott, hol a cédrus a felhőkig ér,

Ott, hol a Jordán sebes vize kél,

Szent őseimnek hamva hol pihen

A föld, amely ázott az ősök vérében,

Kék tenger partnak nyugat oldalán

Ott van az én drága, /: Szeretett hazám:/

Idegen földre vetett végzetem,

Nehéz gondok között eszem kenyerem,

Sion felé van mégis a szívem,

Napkelet felé tekint könnyező szemem,

Keletnek nézve végzem az imám,

Hogy visszatérhessek /:Szeretett hazám:/

Minden erőmet össze kell szednem,

Hogy Megváltómat, híven kövessem.

Ha Ő velem van, úgy semmi sem árt,

Mert a Sátán serege Tőle meghátrál,

Kész vagyok érte szenvedni halált,

Hogy el ne veszítsem /: Szeretett hazám:/

Még ha a halál el is ér engem

Akkor is meg van a reménységem,

Nem sokáig fed el a sírhalom,

Megváltómnak szent szavát hamar hallhatom,

Ébredjen fel mind az Én hű szolgám,

Már befogad minket /: Szeretett hazánk:/

Ellen G. White: Apostolok története; Az üdvösség üzenete a zsidók között