Útbaigazítás
Jóval elmúlt éjfél. Párod a volánnál. Mindenáron el
akarjátok érni úti célotokat. Néha megbicsaklik a feje. Erőt vesz rajta a fáradtság,
az álom. Te hol beszélsz hozzá, hol megszorítod a kezét, bekapcsolod a rádiót,
vagy épp elkiáltod magad: Ébresztő!!!
Ha igazán szereted őt, ha fontos neked, ha nem vagy közömbös
iránta, akkor bizony néha szükség van helyreigazításra, bátorításra,
ébresztésre!
Apropó: helyreigazítás. Itt ugyanaz a szó szerepel, mint
amikor a kificamodott vállat egy hirtelen rántással helyre teszik. Fájdalmas,
de elengedhetetlenül fontos. A Galatákhoz írt levél 6. rész 1. versében ezt
olvassuk:
„Testvéreim, még ha erőt vesz is az emberen valami bűn, ti, lelkiek
igazítsátok útba az olyat szelíd lélekkel, ügyelve arra, hogy te magad is
kísértésbe ne ess.”
Nem könnyű feladat az olyan embert útbaigazítani, aki meg
van győződve arról, hogy jó úton halad – mert nem vette észre, hogy Sátán
elfordította az útjelző táblát.
Ilyenkor könnyen fel lehet paprikázódni. Te – mint lelki
ember – tudod, melyik a helyes út, szeretnéd vissza-, illetve ráterelni, mivel
látod, hogy eltévedt. De ő ma
gabiztosan megy előre – a halálba. Hát, hogy ezt
megakadályozd, bizony néha nehezebb, mint egy kificamodott vállat helyretenni.
Csak együttérző, kitartó, szelíd, határozott – igazi krisztusi lelkülettel
lehetséges. Nem elkeseredve akkor sem, ha szabad akaratából inkább a rossz utat
választja.
Vigyázz, nehogy te magad is kísértésbe ess!
-
A helyette döntés, helyette cselekvés csapdájába
-
Az erőszakos, ellentmondást nem tűrés kísértésébe
-
A haragos szavak kimondásának kísértésébe
-
A magadat jobbnak, többnek tartás kísértésébe
-
A másik lenézésébe, „lesajnálásának” kísértésébe
Összegezve: Ha lelki beállítottságú ember vagy, legyen rád
jellemző a szelíd határozottság lelkülete!
Kérd! Meglásd, megkapod!
