Türelem

„Az ember okosságát türelmén lehet lemérni, és becsületére válik, ha a hibát el tudja nézni.” /Káldi Neovulgata/

(Példabeszédek könyve 19. fejezet 11. vers)

Mondd csak, te hogy állsz a türelemmel?

Próbálsz türelmes lenni, de reggel elaludtál és épp a legnagyobb dugóba kerülsz. Aztán a késés miatt a munkahelyen a leszúrás mellé már megint valami alja meló jut rád, és bent kell maradnod túlórázni, amit meg se fizetnek…

Próbálsz türelmes lenni, de mikor már több órája vársz a sorodra a hivatalban, vagy rendelőben ahova időpontra jöttél, és látod, hogy mások minden gátlás nélkül megelőznek és bemennek előtted…

Próbálsz türelmes lenni, de mikor már annyiszor kérted Istentől, hogy segítsen, hogy mutasson utat, hogy adjon egy társat, valami jelet, hogy mi a célja az életeddel, de semmi válasz...

S tudom szerény vigasz, hogy mindannyian hasonló cipőben járunk, S előbb vagy utóbb mindenkinél elpattan egyszer a cérna, eljön a pillanat, hogy nincs tovább, mikor elfogy a türelem.

S mit tehetsz, ha mindezek ellenére szeretnél türelmesebb lenni? Először is jegyezd meg, a türelem nem tétlenség, hanem folyamatos növekedés.

Ahogy a kertben minden erőlködés nélkül egymás után kibújnak, majd virágoznak és termést érlelnek a növények.

Ahogy egy csecsemő, aki először csak bömböl magatehetetlen, majd ahogy naponta növekszik, csúszik, mászik, majd felhúzza magát, s jó pár fenékre esés után elkezd egyedül totyogni.

Igen, a türelem nem más, mint szemben a mai ’azonnal’ világgal elfogadni, megtanulni Isten és a dolgok valódi időrendjét. Hogy nem előbb és nem később, hanem mikor ’eljön az idő teljessége’.

Így kérjük ma együtt:

Uram, segíts elfogadni azt, amin változtatni nem tudok, és adj erőt, hogy feladás nélkül megtegyem, ami rajtam áll.

Kérlek, érleld bennem a türelem lelki gyümölcsét!