A bűntelen vessen rá követ!
„De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve
monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.”
(János evangéliuma 8. fejezet 7.vers)
Most megvagy! Már régóta figyeltünk és most
rajtakaptunk. Olyan bűnt követtél el, ami súlyos büntetést von maga után. És
hogy téged meg a közösséget is megóvjuk a hasonló törvényszegéstől ezért
nyilvánosan fogsz bűnhődni.
S pont itt van az a gyanús galileai
vándortanító is, aki szimpatizálva az ilyen bűnösökkel eszik és iszik, miközben
tanításaiban a törvény tekintélyét hangsúlyozza. Most legalább rajtakapjuk őt
is.
Ám ez a gyanús galileai vándortanító nem
szólt semmit, nem kezdeményezett rendes bírósági tárgyalást, nem hívatta a tanukat,
nem tartott védőbeszédet a bűnös védelmében, nem mondott ítéletet a vádlók
álszeretetbe bújtatott gyilkos indulata felett.
Ehelyett míg lehajolt és írt a porba, azt
tette, amit addig is, „Szeretet, irgalmasság és
mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve
a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet
vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi
szükségleteinket.
A legszerényebb és
legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá közeledni. Még a kisgyermekek is
vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és térdeire; örömmel néztek
kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől.
Jézus az igazság egyetlen
szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való
mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és
szeretetteljes volt.
Sohasem volt udvariatlan vagy
barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem
rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen.
Sohasem ítélt el emberi
gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a
hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas
hangon tette.
Élete az önmegtagadás és a
mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses
volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig
a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához.
Minden emberben veszendő lelket
látott, kinek megmentését küldetésének tekintette. Ez a Megváltó jelleme,
amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is.” (E.G.White;
Jézushoz vezető út 9-10.o.)
Igen, ma ezzel a szeretettel
fordul hozzád is, kérlelve, hogy te is ilyen irgalommal viszonyulj a hozzád
hasonlóan bűnös embertársaid iránt. „Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne
vétkezzél!” (Ján.8:11)
