Ragyogás
„Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent,
szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!”
Ézsaiás könyve
6. fejezet 3. verse
Egyszer
egy úgynevezett vakszobában voltam egy barlangtúra során. Egy adventista
túravezetőnk volt, és egy nagyon tanulságos példát tárt elénk. A fejünkön
fejlámpa volt. Egy szűk vájat után, amin hason kúszva
kellett átjutni egy vakszobába értünk. Az volt a kérése a túravezetőnknek, hogy
mindenki kapcsolja ki a lámpáját. Kissé nevetgélve vettük tudomásul az
utasítást. Hirtelen olyan sötét lett, hogy semmit nem láttunk. Hang alapján
akartunk tájékozódni kisebb nagyobb sikerrel.
Vártunk
a következő utasításra…
Amíg
várakoztunk, a szemünk próbálta megszokni a sötétséget, de nem sikerült.
A
következő utasítás csendre szólított fel mindenkit és arra kért bennünket, hogy
mindenki kapcsolja fel a lámpáját. Örömmel tettünk eleget kérésének. Röviddel
azután ismét arra kért bennünket, hogy kapcsoljuk ki a fényeket. Megtettük. A
szemünk ismét próbálkozott azzal, hogy megszokjuk a sötétséget, de nem
sikerült.
Egy
kis idő eltelte után a túravezető felkapcsolta saját lámpáját, és arra kért,
hogy mi ne kapcsoljuk fel a mieinket. Itt jön a tanulsága a történetnek. Az ő
egyetlen lámpája akkora fényt csinált, mint amikor mi felkapcsoltunk az összes
lámpát. A sötét után, az az egy kis világos pont akkor fényt csinált, hogy
mindent képesek voltunk tisztán és élesen látni.
Az
Úr dicsősége így ragyogja be a földet az ő dicsőségével. A sötétségből feltűnik
egy világos pont, amely beragyogja az emberiség életét! Kedves barátom, ha
nyitva a szemed, látod, hogy Isten dicsősége ragyog, és ha ezt látod, akkor ezt
el kell mondanod mindenkinek!