Ragyogás



„Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!
Ézsaiás könyve 6. fejezet 3. verse



Egyszer egy úgynevezett vakszobában voltam egy barlangtúra során. Egy adventista túravezetőnk volt, és egy nagyon tanulságos példát tárt elénk. A fejünkön fejlámpa volt. Egy szűk vájat után, amin hason kúszva kellett átjutni egy vakszobába értünk. Az volt a kérése a túravezetőnknek, hogy mindenki kapcsolja ki a lámpáját. Kissé nevetgélve vettük tudomásul az utasítást. Hirtelen olyan sötét lett, hogy semmit nem láttunk. Hang alapján akartunk tájékozódni kisebb nagyobb sikerrel.

Vártunk a következő utasításra…

Amíg várakoztunk, a szemünk próbálta megszokni a sötétséget, de nem sikerült.

A következő utasítás csendre szólított fel mindenkit és arra kért bennünket, hogy mindenki kapcsolja fel a lámpáját. Örömmel tettünk eleget kérésének. Röviddel azután ismét arra kért bennünket, hogy kapcsoljuk ki a fényeket. Megtettük. A szemünk ismét próbálkozott azzal, hogy megszokjuk a sötétséget, de nem sikerült.

Egy kis idő eltelte után a túravezető felkapcsolta saját lámpáját, és arra kért, hogy mi ne kapcsoljuk fel a mieinket. Itt jön a tanulsága a történetnek. Az ő egyetlen lámpája akkora fényt csinált, mint amikor mi felkapcsoltunk az összes lámpát. A sötét után, az az egy kis világos pont akkor fényt csinált, hogy mindent képesek voltunk tisztán és élesen látni.

Az Úr dicsősége így ragyogja be a földet az ő dicsőségével. A sötétségből feltűnik egy világos pont, amely beragyogja az emberiség életét! Kedves barátom, ha nyitva a szemed, látod, hogy Isten dicsősége ragyog, és ha ezt látod, akkor ezt el kell mondanod mindenkinek!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia