Békességre törekedni
„Törekedjetek
mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg
az Urat.”
Zsidókhoz írt levél 12:14
1945-ben talán azt
gondolta a világ, hogy soha többet nem kell faji diszkriminációról beszélni.
Mindössze 3 évvel később azonban Dél-Afrikában hatalomra került egy olyan
kormány, amely nyíltan vállalta szimpátiáját a náci ideológiával. A többségi
feketék (az 1950-es években 70%) alsóbbrendűségét törvényben rögzítették.
Feketék nem használhatták a tömegközlekedési eszközöket, nem használhatták a
parkok padjait, sőt egyáltalán nem tartózkodhattak fehérek által lakott
városrészben, kivéve, ha papírjaikkal igazolni tudták, hogy munkájukat végzik. Az
apartheid rendőrség felének az volt a feladata, hogy az ország fekete
lakosságát folyamatosan ellenőrizze, igazoltassa. Az erőszak bármilyen eszköze
megengedhető volt. Fehér megverhetett feketét, de ha az visszaütött,
börtönbüntetést kapott.
A kegyetlen
rendszer azonban az 1980-as évekre politikailag és gazdaságilag teljesen
elszigetelődött, így 1990-től kénytelen volt fokozatosan enyhíteni a faji
diszkrimináción. 1994-ben választójogot adtak a fekete lakosságnak, aminek
következtében az a Nelson Mandela győzött, aki korábban 27 évet töltött az
apartheid börtönében.
A kritikus
időszakban a fehér lakosságon rettegés lett úrrá. Eljött a feketék bosszúállásának
órája - gondolták. A metodista Mandela azonban más utat akart járni. Elnöki
beiktatására meghívta börtönőrét, kifejezve, hogy megbocsájtott. Első
intézkedéseinek egyike volt a Bizottság
az Igazságért és Kiengesztelődésért (Truth
and Reconciliation Commission) létrehozása. Az bizottság élére az a Desmond
Tutu anglikán érsek került, aki az apartheid uralma alatt több ízben is
lecsillapította a földühödött fekete tömeget. „Az erőszak ellen nem
alkalmazhatunk erőszakot” – vallotta Tutu. A bizottság célja pedig a megbékélés
építése az eddig erőszakkal uralmon levő fehér kisebbség és az eddig elnyomott
fekete többség között. Az új kormány vezető embereinek törekvése a kiengesztelődésre
nagy hatást gyakorolt mind fehérekre, mind feketékre. Megkezdődött a megbékélés.
– Istennek tényleg
van humorérzéke. Gondolta volna egyetlen épeszű ember is, hogy Dél-Afrika bármi
másban példát mutathat, mint a megtorlásban? – nyilatkozta mosolyogva Tutu
érsek.
És mikor Bill Clinton
föltette a kérdést Mandelának, hogy nem gyűlölte-e az apartheid embereit, így
nyilatkozott:
– Amikor éreztem
felgyűlni a haragot magamban, azt gondoltam: „27 évig az övék voltál. Ha
gyűlölöd őket, újra a foglyukká válsz.” De én szabad akartam lenni, ezért
elengedtem a haragot. Elengedtem.
