Megismerés
„És
világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának
a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,”
(Efézusbeliekhez írt levél 1. fejezet 18. vers)
Felfoghatatlan az az információáradat, amely nap,
mint nap bombázza elménket. S ha nem akarunk lemaradni, olyannak kell lennünk,
mint a szivacs. Minél többet felszívni, minél több dologhoz érteni. A talpon
maradáshoz ezer lábon kell állni.
De mit ér „ha minden tudományt és minden titkot
ismerek is”, de nincs szeretet, nincs béke a szívemben? Mit használ száz
doktori cím, ha nem találom a helyem a világban? Mi értelme van élethosszig
koptatni az egyetemek padjait, hisz mind a bölcsnek, mind a bolondnak ugyanaz a
vége?
Mikor feltörnek belőled ezek a kérdések, mikor
értelmetlen szélmalomharcnak érzed azt, amit csinálsz. Akkor olvasd el az
Efézusi levél eme sorait, ahol Pál azért imádkozik, hogy Isten vezessen el
téged is arra a felismerésre, hogy nem felesleges, nem hiábavaló az életed.
Fontos vagy! Sőt, kiválasztott vagy! „Ti pedig választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok.”
A kérdés: Tudod mi a feladatod?
„hirdessétek Annak
hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el
titeket” (1Pét.2:9)
„Ha családunk igényli
szolgálatunkat, végezzük el szívesen, hogy otthonunkat kellemessé tegyük! Ha anya vagy, neveld gyermekeidet
Krisztusnak! Ez éppúgy Istenért végzett szolgálat, mint a lelkészé a szószéken.
Ha a konyha a
munkaterületed, igyekezz tökéletes szakács lenni! Készíts egészséges, tápláló
és ízletes ételeket! És miközben a legjobb hozzávalókból főzöl, gondolj arra,
hogy értelmedet a legjobb gondolatokkal kell megtöltened!
Ha a földet kell
művelned, vagy bármi más foglalkozást kell űznöd, végezz ott is jó munkát!
Figyelj arra, amit csinálsz!
