Eltorzított arckép
„Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.”
János evangéliuma 3:17
Félreismertük őt. Te is, én is, mindannyian. Ránéztél, a fejedben már fújta is az indulót a vezérhangya, és jöttek a negatívabbnál negatívabb gondolatok. Ahelyett, hogy szóba álltál volna vele, inkább rácsaptad az ajtót, és kizártad az életedből.
Aztán elkezdted mindenért Őt okolni. Te is, én is, mindannyian. Mert természetesen miatta... miatta történt a múltban, miatta történik a jelenben minden rossz. Miatta lett katasztrófa az életed, miatta nem sikerül, vagy nem úgy sikerül. Miatta megy el, akinek maradnia kellene, miatta nem gyógyul meg, miatta győz az, akinek nincs igaza... És a lista még szinte el sem kezdődött.
Átkokat szórtál felé. Te is, én is, mindannyian. Pedig igazán azt sem tudtad, kicsoda is Ő, és nem is akartad megismerni. Házait messziről elkerülted, és csak muszájból érintkeztél vele egy-egy jókívánság kimondásakor, esküvőkor, temetéskor, mert ezekre az alkalmakra illő valahol Őt is meghívni.
Aztán egyszer fordult a kocka. Nálad is, nálam is. Megláttál egy halvány szikrát vagy talán villámcsapást, ami felforgatta agyad tekervényeit, mert olyat mutatott róla, amiről eddig senki sem beszélt. Először nem akartál hinni a fülednek, a szemednek, az érzékszerveidnek, az érzéseidnek, hiszen ez nem Ő, ez csak valami félreértés, vallásos fanatizmus, vagy nevezzük akárminek. Mert Ő nem szeret, Ő csak rosszat akar, fájdalmat, könnyeket és pusztulást.
De Ő lehajolt hozzád, és borogatást tett a fájó fejedre. Ápolt, virrasztott veled lázálmaid közepette, és nem tágított mellőled. Végre kezdett tisztulni a kép. Végre megengedted, hogy Ő maga mondja el, kicsoda is valójában. Végre meghallgattad az Ő verzióját, és valami hitféle kezdett szikrázni benned. A sötét lepel, ami eddig eltakarta szemed elől a valóságot, lassan darabjaira mállott szét, mint a molyrágta szőttes, és végre megláttad azt az arcot, melyet évezredek sara és a te, saját gondolataid takartak el előled. Végre megláttad, ki volt az, aki rajzolt a porba, akinek nem volt kevés az öt kenyér és a két hal, akinek a szavára hallgatott a tomboló tenger, aki ott függött a kereszten, és akinek ma üres a sírja, mert feltámadt.
Most már végre tudod te is és én is, hogy miért jött Ő. Hát tudja meg mindenki más is! Adjuk tovább a Vele szerzett tapasztalatainkat, lássa meg a másik a te életedből és az enyémből, hogy milyen Isten valójában! Lássa meg a szeretetet, a kegyelmet! Lássa meg, hogy Ő azért jött, hogy éljünk! Te is, én is, mindannyian.
