Imádkozó kezek

„És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.”

Pál levele a filippibeliekhez 1:9-11

Nemrég meglátogattam nagymamámat, aki ebben az évben ünnepelte 95. születésnapját. Mindig egy életvidám asszony volt. Sokat jött-ment, tevékenyen töltötte napjait. Ha visszagondolok az együtt átélt időre, őt sosem láttam üldögélni, pihengetni. Nagymamám mindig sürgött-forgott, hogy elvégezze munkáját (sütés-főzés, paplan-varrás), és gyermekeinek, unokáinak kedvében járjon. Ha nem a család volt tevékenységeinek célja, akkor sem volt tétlen, hanem felkereste az éppen kórházi ápolásra szorult ismerősöket, vagy pedig idős koruk miatt otthoni tartózkodásra ítélt hittestvéreit. Egy kis ételt, süteményt vitt nekik, majd beszélgettek, és imával zárták az alkalmat.

Ma azonban ezt már nem teheti meg. Idős kora, gyengesége már nem teszi lehetővé, hogy utazzon, másokat látogasson. Amikor nemrég megkérdeztem tőle, mivel tölti napjait, elmondta, hogy sokat imádkozik. Családtagjaival kezdi, és felsorolja mindazokat, akik eszébe jutnak a környezetéből, gyülekezetéből.

Pál is rendkívül tevékeny életet élt. Sokat utazott, rengeteg embert megismert és mindig odaadással dolgozott értük, de életének voltak olyan szakaszai, amikor nem tudta mindezt megtenni. Fogsága megakadályozta ebben. A filippieknek is fogságából ír. Nem tud túl sokat tenni értük személyesen, jelenlétével, de annál többet tehet értük imában.

Azért fohászkodik Istenhez, hogy a filippiben élő keresztények egyre jobban megismerjék és megértsék Isten dolgait, és ezáltal közelebb kerüljenek hozzá, mélyüljön az iránta érzett szeretetük. Tudja, ha ez megtörténik, csak akkor lesznek képesek különbséget tenni a jó és a rossz között, helyes döntéseket hozni keresztény életükben. A helyes döntések pedig megerősítik őket a jó gyakorlásában, jó szokásaik alakulnak ki, és így jó gyümölcsöket teremnek majd.

Mindannyian elbizonyonytalanodhatunk időről időre, meggyengülhet a hitünk. Szükségünk van tehát erősítésre.

Pál értünk is imádkozott.

Kívánom, hogy a 2015-ös évben ismerjük meg még jobban Istent, mélyüljünk el szeretetében, és gazdagodjunk Igéjének igazi megértésével, hogy tudjunk az év minden napján jó döntéseket hozni, különbséget téve a jó és rossz között! Így készüljünk arra a napra, amit várunk, a Jézus Krisztus napjára!