Ennyi volt. Nincs tovább!
„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs
szívhez jussunk.”
(90. Zsoltár 12. vers)
Nemrégiben
Ezékiás király történetét tanulmányoztuk, aki a déli országrész, istenfélő, reformkirálya
volt. Bűnbánatra hívta a népet, megtisztíttatta a templomot, sok év után ismét
szédert ültek (2Krón.29.f.).
Isten
hatalmas kézzel megszabadította az Asszír ellenség kezéből (2Krón. 32.fej.)
Jeruzsálemben, Dávid városában mind a mai napig megcsodálhatjuk az általa
készíttetett vízvezetéket, mely a Gihon-forrástól Siloám taváig kígyózik a hegy
belsejében.
Ahogy
olvassuk „minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás.” „Sokan ajándékokat
hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is Júda királyának drágaságokat,
és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt.” (2Krón.32:30; 23).
Aztán
eljött a nap, mikor eljött Ézsaiás próféta az Úr üzenetével: „Rendeld el
házadat, mert meghalsz, és meg nem gyógyulsz!” (Ézs.38:1). Ennyi volt. Nincs
tovább.
Ha
a naptárra nézel, ezt láthatod te is. 2014 ennyi volt, nincs tovább. Holnap már
a 2015-ös esztendő napjait számoljuk. S hogy milyen lesz a következő 365 nap, azaz
a következő 8760 óra, az a mintegy 525600 perc? Ezt döntsd el te, de ne feledd!
„Időnk Istené. Minden pillanat az övé, és
legünnepélyesebb kötelességünk, hogy az Ő dicsőségére használjuk. Egyetlen tőle
kapott talentumunkkal sem fog szigorúbban elszámoltatni, mint az időnkkel.
Az idő értéke felbecsülhetetlen. Krisztus minden
pillanatot drágának tartott. Tartsuk mi is értékesnek a pillanatokat. Az élet
nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük.
A kegyelemidő nem tart már soká, és e rövid idő
alatt kell elkészülnünk az örökkévalóságra. Nincs vesztegetni való időnk. Nem
tölthetjük az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal. Most kell jellemünket
formálnunk az elkövetkezendő életre, a halhatatlanságra. Most kell
felkészülnünk a szigorú ítéletre.
Az ember alig hogy megszületik, máris elkezdődik
haldoklása. És ha a világ nem szerez igazi fogalmat az örök életről, minden
munkája semmivé válik. Az az ember alkalmas Isten országára és a halhatatlan
életre, aki megbecsüli az időt és munkára használja. Ennek az embernek érdemes
volt megszületnie.
Isten arra int, hogy használjuk ki az időt. Az
elfecsérelt időt soha nem lehet bepótolni. Egyetlen pillanatot sem tudunk
visszahozni. Csak úgy tehetjük jóvá azt, amit elmulasztottunk, ha ezentúl
minden erőnkkel együttműködünk Istennel dicső tervében, a megváltási tervben.
Ha ezt tesszük, jellemünk átformálódik. Isten
fiai, a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei leszünk. Alkalmassá
válunk az angyalok társaságára.” (E.G.White,
Krisztus példázatai, Talentumok fejezet, az idő)
