Jézus csodájának hatása
„Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és
elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy
a szívük meg vala keményedve."
(Márk evangéliuma6. fejezet 51-52.
vers)
Jézus
földi szolgálatát számos természetfeletti jelenség kísérte végig; vakok, bénák,
gutaütöttek, leprások gyógyulása, gonosz lelkektől megszállottak megtisztulása,
halottak feltámadása, vízen járás, kenyérszaporítás, a vihar lecsendesítése…
Ám
ezek a csodák soha nem öncélúak voltak, hanem mind-mind Messiási mivoltát
igazolták. Ezt abból is láthatjuk, hogy bár megtehette volna, de nem gyógyított
meg minden beteget, nem járta a temetőket, hogy minden halottat feltámasszon,
stb.
Ami
viszont ennél jobban elgondolkodtató, hogy milyen közömbösen reagált környezete
ezekre a jelekre. Furcsa módon sokszor a hívő emberek hitetlenebbnek
bizonyultak, mint az elnyomó rómaiak, a gyűlölt és mélyen megvetett
samaritánusok, vagy egyéb pogányok.
Ezt
Jézus is látta és meg is jegyezte: „Ekkor elkezdé szemökre hányni ama
városoknak, amelyekben legtöbb csodái lőnek, hogy nem tértek vala meg: Jaj
néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala
azok a csodák, a melyek bennetek lőnek, rég megtértek volna gyászruhában és
hamuban.” (Máté 11:20-21)
S
mielőtt elkezdenénk ostorozni az akkori nemzedéket, hogy bezzeg, ha ma
történnének ezek… Nézzünk magunkba és tegyük fel a kérdést: Vajon mi, vajon én
különb vagyok? Tényleg másként reagálok?
Hiszen,
ma is vannak csodák. Ma is, körülöttem és velem is történnek
megmagyarázhatatlan dolgok, megmenekülések, melyeket sokszor talán éppoly vak
módon nem veszek észre, mint az akkor élt kapernaumiak.
Vagy,
ha észre is veszem, hatásuk csak ideig óráig való csodálkozás, esetleg félelem,
rettegés, mint a tanítványok esetében. S miért? Ahogy olvastuk: „mert a szívűk
meg vala keményedve.”
Így Uram
én ma Dáviddal együtt kérlek:
„Tiszta
szívet teremts bennem, oh Isten,…
Add
vissza nékem a te szabadításodnak örömét,…
Uram,
nyisd meg az én ajakimat,
hogy
hirdesse szájam a te dicséretedet.”
(51. Zsoltár
12-17)