"Szívnek teljességéből szól a száj!"
A
jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő
szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az
ő szája.
(Lukács szerinti evangélium 6. fejezet 45. vers)
Éreztétek
már úgy magatokat, hogy megbántátok azokat a mondatokat, amit a másik fejéhez
vágtatok, és most szívesen tennétek az esetet meg nem történtté? Miután egy
ilyen eset megtörténik és lenyugodtunk, elmondjuk annak, akit megbántottunk,
hogy: „nem úgy gondoltam!” Erre jön a megbocsátás és ez nagyon helyes!
De
ha nem úgy gondoltuk, akkor hogyan? Akkor miért vágtuk a másik fejéhez a
keresetlen szavakat, a meg nem fontolt mondatokat?
„A
jó ember az ő szívének kincséből hoz elő jót…” Kincs? Milyen kincs? Van jó
kincs és rossz kincs? Milyen a rossz kincs? Láttunk már valakit, aki a rossz
kincs után kutatott? Még a filmekben sincs ilyen! A rossz kincs olyan, amit ha
előhoz a gonosz ember az ő gonosz kincsesházából, akkor annak nyomán fájdalmak
születnek, sérelmek keletkeznek. Könnyeket eredményez, és a fejlődésünket nem
segíti.
Ezzel
szemben a jó kincs olyan, aminek nyomán boldogság és öröm száll az emberekre.
Ha jót teszek vagy mondok, akkor annak pozitív hatása lesz ebben a világban is,
amit rohanó világnak bélyegzünk meg, és amelyben rohanunk mi magunk is. Szinte
már nincs is semmi időnk jót tenni, vagy egy jó szót szólni valakihez. Még az
üzletből is kirohanunk, pedig mennyibe kerülne szép napot kívánni a másik
számára? Még talán szüleinket is elfelejtjük, mert annyira rohanunk, hogy
lassan lehagyjuk a saját árnyékunkat. De ne tévedjünk meg, mindig meg lehet
állni, és tenni valami jót. Akár szavak által, akár tettekben ki lehet fejezni.
Akkor
fogunk mi jó kincseket előhozni, ha a legmegfelelőbb forrásból gyűjtögetünk. A
biblia és az imádság ilyen források. Ezek lelőhelyek, ahol kincsekre lelünk.
Nagyon jól tudom, hogy akik olvassák e sorokat nem önző emberek, és bízom abban
is, hogy a kincseket is megosztják úgy, mint a kincs lelőhelyet, illetve a
kincs forrását!
