Isten közelségében

„Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kiáltásukat, és megsegíti őket.”

Zsoltárok könyve 145:18-19

Alig pár napja, hogy 1 éves és 1 hónapos kislányom megtette az első lépéseket. Különösen motiválva érzi magát, ha feleségemmel hangosan drukkolunk neki. Mikor egy biztos ponthoz ér, büszkén visszanéz ránk, mintha csak azt mondaná: „Na, láttátok?” És mi nem győzzük elégszer megdicsérni, hogy igen láttuk, és nagyon ügyes kislány. Bátorságának van még egy titka. Mindig szorosan mögötte áll valamelyikünk, és kezünket jobbról is, és balról is kitartjuk, hogy ha elvesztené egyensúlyát – ami meg-meg történik még olykor – rögtön legyen mibe kapaszkodnia. Ezért ha nagyot esne is, mi föltartjuk őt. Persze még így is megesik, hogy a kalandos vállalkozás egy bukfenccel, és némi sírással végződik.

Számomra ezt jelenti Isten közelsége is. Lelki értelemben én is sokszor tipegek, bizonytalan vagyok, vagy olykor elesem, illetve elesnék, ha nem érezném Isten kezét jobbról is, és balról is. Ez nem azt jelenti, hogy nem történik semmi baj, mert történik, ezt mindenki tudja egyéni tapasztalatból. Ez azt jelenti, hogy a bajban, a nagy lelki bukfencekben is ott van Isten, hogy fölemeljen, és megvigasztaljon.

Hívjuk meg ma is Istent, hogy kísérje figyelemmel lelki tipegésünket! Figyeljünk oda jobbról is, és balról is a kitárt karjaira, hogy ha kell, bele tudjunk kapaszkodni.