Isten az építész

Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, amelyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul!

És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, amelyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.

Nehémiás 2, 17-18

A mindennapok gondja néha nagyon le tudják törni az ember hangulatát. Ez meghatározza az ember hitét. Az emberekhez fűződő bizalmunk alább hagy, az Isten iránt táplált bizalmunk meg egyenesen a nulla alá süllyed.

Nem értem miért kell ennek így lennie! Az ember, ha valamilyen nehézséggel is küzd nem szabad hagynia, hogy ez a nehézség győzzön. Ilyenkor kellene azt mondanom -hiszen mindegyik pszichológiai könyv ezt várja el tőlem-, hogy vegyünk erőt magunkon, és lépjünk tovább. Ha ez nem megy, akkor szakember bevonásával kell tovább haladnunk a küzdelmeinkben.

Én azt javaslom mindenkinek, hogy ne fárasszuk magunkat, nyugodtan hagyjunk ki egy lépést miszerint én majd segítek magamon. Egyből kérjük a második megoldást, miszerint a szakember segít rajtunk. Ez a személy az Isten, aki nem szeretné számunkra a rosszat! Azt szeretné, hogy mi minél inkább bízzunk Benne.

Hallunk vallásos emberektől pozitív szót, buzdítást, hogy ne csüggedjünk, fogadjuk el, hogy az Isten megnyugtatja a lelket.

Szokták mondani, hogy a vallás, Isten, a szegény emberek kenyere, mert csak annak van szüksége a hitre és Istenre, akik bajban vannak. Nem akarom az általános értelmezést elismételgetni, hogy minden ember bajban van, de azt érezzük mind, még ha csak a szívünk legmélyén is, hogy Istenre bizony szükségünk van. Tiltakozhatunk ellene, de annál nagyobb a vonzódás irányába!