Lelkesen végzett apró feladat
„Aki
hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.”
Lukács evangéliuma 16:10
Nemrégiben egy idősek
otthonában jártunk. Mindig is csodálattal töltött el, hogy vannak olyan
emberek, akik kedvesen, szeretettel végzik az idősek gondozását. Beléptünk az
épületbe. Minden dolgozó, akivel a folyóson találkoztunk, szeretettel
köszöntött. Az egyik szobában aztán újból átélhettem azt az érzést, amiről az
első sorokban írtam. Egy gondozónő tízórait hozott az egyik idős hölgynek. Bár
a hölgy morcos volt, és valamiért zsörtölődött, a gondozónő türelemmel,
kedvesen fordult hozzá. Meghallgatta, majd kanalanként odaadta neki a tízóraira
szánt gyümölcsjoghurtot. Amint elhagytuk a szobát, azon gondolkodtam, milyen
nagyszerű, hogy vannak emberek, akik ilyen önzetlen szeretettel fordulnak a már
lassan magatehetetlen idős személyek felé. Különleges ajándékot kaptak Istentől
és ezt hűségesen, odaadással végzik.
A kijárat felé tartottunk.
A bejárati ajtótól nem messze egy kis asztal mellett egy kedves hölgy állt. Már
érkezésünkkor ott volt, de nem figyeltünk fel rá. Talán azért, mert feladata
első látszatra eltörpült a többi feladat mellett, amit a munkatársai végeznek
az idősek között. Most azonban, hogy egy kicsit várakoznunk kellett a
többiekre, megfigyeltem, mit is tesz valójában. Mi volt ennek a hölgynek a
dolga? Az asztalon egy fehér kapcsoló állt. Amikor valaki be szeretett volna
jönni az ajtón, vagy esetleg távozni akart, ez a hölgy nem tett mást, mint
kedvesen megszólította az éppen érkezőt vagy távozót, majd megnyomta a fehér
gombot. Ő volt az idősek otthonában a portás. Beszédbe elegyedtem vele. Arra
gondoltam, talán körforgásszerűen dolgoznak, és olykor- olykor rá is sor kerül.
De tévedtem. Ez a kedves hölgy mindig a kapunyitás feladatát végzi. Olyan jó
volt látni, hogy örömmel teszi, és nem érzi kevésbé fontosnak magát, a többi ott
dolgozóval szemben.
Ránk milyen feladatot
bíztak? Látványosabbat, vagy kevésbé látványosat? Lehet, hogy úgy érezzük,
talán jobbat érdemelnénk, olyan feladatot, amire mindenki felfigyel, amit
mindenki értékel.
A mai ige arra bátorít, becsüljük meg azt a
kicsi, jelentéktelennek tűnő feladatot, amit ránk bíztak. Végezzük örömmel és
szorgalmasan. Ha ezt tesszük, lehet, hogy idővel nagyobb feladattal bíznak meg;
de ha nem tennék is, legyünk hűségesek a kevesen is.
