Általunk megmutatkozó Úr
„És hogy megismertesse
az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a
dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók,
hanem a pogányok közül is,”
(Rómabeliekhez írt
levél 9. fejezet 23-24. vers)
Nagy
Sándorról, a híres hadvezérről olvastam egy tanulságos adomát, miszerint, ahogy
a perzsák ellen folytatott hadjárata során az egyik nehéz csatában egy
magaslatról a harc kimenetelét figyelte és irányította, egyszer csak
megpillantott egy gyáván menekülő görög katonát.
A
történet szerint a világhódító Bukephalosz nevű lován odavágtatott a katona
mellé és megkérdezte; - Hogy hívnak, fiam? - A katona zihálva válaszolta; -
Alexandernek uram. - Ha Alexandernek hívnak, mint engem - mondta Nagy Sándor - akkor
vagy változz meg, vagy változtass nevet!
Mikor
ma reggel arról olvasok, hogy Isten rajtam keresztül akar megmutatkozni a világ
felé, akkor engem komolyan elgondolkodtat, vajon mit is jelent Jézus
nevének viselőjeként élni?
Hiszen,
ha kereszténynek mondom magam, de önző módon csak magamnak élek, eszem, iszom,
loholok, mint mások a pillanatnyi mámor, a földi múlandó tárgyak birtoklása,
elérése felé…
Ha
kereszténynek mondom magam, de nem vagyok hajlandó megbocsátani másoknak, és nem
törekszem arra, hogy mások nyomorát enyhítsem…
Ha
kereszténynek mondom magam, de ez csupán csak névleges, felületes, elméleti
vallásoskodás, és gyáván megfutamodok, mikor konkrét tettekre hívnak…
Akkor
Jézus odalép hozzám és annyit kérdez;
Mondd,
téged hogy is hívnak?
Krisztusi?
Adventista? Hívő?
Nos
nézz magadra és a te elméd megújításával (Róm. 12:2) változz meg, vagy
változtass nevet!