Megint az a másik...
„Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van.”
János első levele 3:14
„Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” (Adrian Plass). És valóban, mennyivel könnyebb, másabb lenne az élet, ha nem létezne annak a másiknak az az idegesítő szokása. Ha nem lenne az a harmadik, aki vasárnap reggel fél hétkor hív fel, és még meg is kérdezi, hogy „Felébresztettelek?” Ha nem lenne az a kötekedő buszsofőr, aki előtt unos-untalan igazolnod kell, hogy még mindig diák vagy. Ha nem lenne az undok gondnok, aki visszaköszönés helyett mindig csak morog egyet a bajusza alatt. Ha nem lenne a másik. Vagy legyen, éljen boldogan, de legalább ne idegesítsen, ne telefonáljon akkor, amikor nem szeretnéd, ne kérjen, és ne morogjon. Igen, így minden sokkal jobb lenne.
Tényleg? És mi a helyzet a másik emberrel, aki rád tekint ugyanezen szemüveg lencséjén át? Mi van a másikkal, aki számára a te fontoskodásod, aggódásod, türelmetlenséged vagy lassúságod okozza a fejtörést, a kellemetlen, ingerült perceket, ami miatt néha a kapcsolatot is kész lenne veled örökre megszakítani. Lehetsz te is valaki számára „az a másik”.
Isten ma reggel ezen az igén keresztül arra szeretne téged tanítani, hogy nézd az Ő szemszögéből a dolgokat, és szeresd azt a „ másikat”! Lásd meg, hogy ő is ember, olyan, mint te, a tested és véred, és nélküle szegényebb lenne az emberiség. Végzi a munkáját, rossz napja van vagy csak szüksége van néhány szóra tőled. Legyél nyitott felé, és szeresd őt a Mester szeretetével!
Egyedül ebben a világban halálra vagyunk ítélve. A túlélés a közösségben rejlik. Közösségben Istennel, a másikkal, a világgal és önmagaddal. Ne akard a halált választani! Kérd Istent, hogy tanítson meg elfogadni és szeretni azt a másikat is, és hidd el, lehetsz mellette, vele együtt jó keresztény!
