Van, hogy Isten tehetetlen? 2. rész
Zsoltárok 139'15-16: "Nem volt előtted elrejtve az én csontom, mikor titokban formáltattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök."
Isten mindenre képes, Ő mindent tud, sőt, előre tud mindent minden emberi lénnyel kapcsolatban, mielőtt még az megtörténne. Ez egyszerre megnyugtató és dühítő.
El tudod képzelni, hogy Isten tudta előre minden nyomorúságodat, szenvedésedet, fájdalmadat, és hagyta mégis megtörténni?! Mégis, mit akart ezzel elérni?
Vannak, akik azt gondolják, hogy örömét leli a kínlódásunkban, de ezek az emberek nem ismerik az Atya szeretetét, amit Fia feláldozásával mutatott ki irántunk. Ismét mások úgy gondolják: bűneink jogos büntetését engedi bekövetkezni az életünkben és nem tesz különbséget igazak és gonoszok között; legfeljebb majd a jutalomban, mint Jób esetében. De lehetséges-e pótolni jutalommal azt, ami elveszett? Ha meghal a gyermeked, és valaki azt mondja: "Ne bánkódj! Adok neked egy másikat!" - te is érzéketlennek tartod válaszát. Mert Jób elveszett vagyonát, jószágait, becsületét, szeretett gyermekeit, idejét sem kárpótolhatta az új... Ami megtörtént, azt már nem lehet eltüntetni.
Egy jószág hozzád szokik, olyan lesz, mint a kezesbárány, de elpusztul. Ha kapsz egy másikat, az nem ugyanaz. Ha azt, amid van, idődet, pénzedet, tálentumodat az Úr szolgálatára fordítottad,de már nem teheted; később, ha újra lehetséges lesz, az elmulasztott alkalmak nem térnek vissza hozzád. Akinek szüksége volt rád, de te nem voltál jelen az életében, nem mondhatod, bocs, most itt vagyok. Jób jó eszköz volt Isten kezében. Az emberek, idősek, fiatalok tisztelték ezért. Joggal érezhette, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik, minthogy mindent elvesztett. Sok kérdésére mégsem kapott választ. Van-e válasz egyáltalán? Sokszor gondoltam: "Nem marad más válasz, csak egy: hát van úgy, hogy még Isten is tehetetlen." De ha van ilyen, akkor az hogyan lehet?
Folyt. köv.
Vannak, akik azt gondolják, hogy örömét leli a kínlódásunkban, de ezek az emberek nem ismerik az Atya szeretetét, amit Fia feláldozásával mutatott ki irántunk. Ismét mások úgy gondolják: bűneink jogos büntetését engedi bekövetkezni az életünkben és nem tesz különbséget igazak és gonoszok között; legfeljebb majd a jutalomban, mint Jób esetében. De lehetséges-e pótolni jutalommal azt, ami elveszett? Ha meghal a gyermeked, és valaki azt mondja: "Ne bánkódj! Adok neked egy másikat!" - te is érzéketlennek tartod válaszát. Mert Jób elveszett vagyonát, jószágait, becsületét, szeretett gyermekeit, idejét sem kárpótolhatta az új... Ami megtörtént, azt már nem lehet eltüntetni.
Egy jószág hozzád szokik, olyan lesz, mint a kezesbárány, de elpusztul. Ha kapsz egy másikat, az nem ugyanaz. Ha azt, amid van, idődet, pénzedet, tálentumodat az Úr szolgálatára fordítottad,de már nem teheted; később, ha újra lehetséges lesz, az elmulasztott alkalmak nem térnek vissza hozzád. Akinek szüksége volt rád, de te nem voltál jelen az életében, nem mondhatod, bocs, most itt vagyok. Jób jó eszköz volt Isten kezében. Az emberek, idősek, fiatalok tisztelték ezért. Joggal érezhette, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik, minthogy mindent elvesztett. Sok kérdésére mégsem kapott választ. Van-e válasz egyáltalán? Sokszor gondoltam: "Nem marad más válasz, csak egy: hát van úgy, hogy még Isten is tehetetlen." De ha van ilyen, akkor az hogyan lehet?
Folyt. köv.
