Köszönöm
„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem.”
Ézsaiás könyve 12:2
Hosszú és zsúfolt hetet hagytál magad mögött. Tele munkával, örömökkel és nehéz pillanatokkal, sikerekkel és orrabukásokkal. A Föld hétszer megfordult tengelye körül, és néha nagyon is érezted ezt az iszonyú sebességet. Az események pörögtek, egyszer fent, másszor a gödör alján, és mire észbe kaptál, jött az újabb feladat.
Viszont mindezekben volt egy biztos, kiegyensúlyozott pont. Valaki, akinek békét sugárzott az arca a legnagyobb harcok közepette is. Valaki, akivel szemben őszinte lehettél, sarokba dobva összes álarcod, nem kellett többé kényszeredetten játszanod a szerepeket. Lehettél önmagad, nyíltan, egyszerűen, és Ő csak erre várt.
Valaki biztos kezet nyújtott neked az embert próbáló pillanatokban, és veled élte át a 168 óra minden rezdülését. Ha kellett, megszabadított. Ha kellett, örömtáncot járt veled. És ha kellett, csak hallgatott némán az ágyad szélén, míg távozott belőled a keserűség.
Ő veled volt, és ezután sem lesz ez másként. Rábízhatod az életedet, a gyötrő talányokat. Rábízhatod a jövő kérdőjelét, a múlt fájdalmát, a jelen reményekkel teli pillanatát.
Hát legyen ez a reggel a háláé! Nézz fel a szürke, esőktől terhes égre, és csak köszönd meg az átélt kalandokat! Ma reggel ne kérj, csak emlékezz, és indulj tovább hittel, mert Ő a te oldaladon áll!
