Megbocsátás újra

"Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki."

Lukács evangéliuma 17:3-4 

Naponta? Hétszer? Ugyanannak az embernek? Nem lesz ez egy kicsit sok?

Már az is túlzás, hogy egyáltalán naponta megbocsássak. De hogy ugyanannak az embernek hétszer? És hol a megbánás? Arról nincs szó, hogy ne bántson meg? Hogy vigyázzon egy kicsit jobban? Hogy törődjön másokkal is, ne csak azzal, hogy neki mi a jó?

Ha megbántott, figyelmeztesd, mert bajban van, ha nem bánja meg a bűnét. De ha megbánja, meg kell bocsátanod. Még ha unalmas is, hogy ennyiszer jön.

A bűn öl. Ha nem teszik le, lenyom. Ha az ítélet napjáig megmarad, elpusztít örökre. Ezért hamar meg kell szabadulni tőle. Isten azt ígérte, hogy aki megvallja, bocsánatot nyer. Ennyi kell hozzá. Mi emberek kötelesek vagyunk ugyanezt elfogadni cserébe a megbocsátásért. Ha kevésnek tűnik, akkor is.

Terep van hozzá naponta. Emberek vagyunk és tévedők. Lesz hol gyakorolni: bocsánatkérőként és abban a szerepben is, amikor mi adjuk a bocsánatot. Újra és újra, ugyanannak az embernek, akár naponta hétszer is...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

A tökfőzelék és a szeretet