Hálaadással kérni

(Filippibeliekhez írt
levél 4. fejezet 6-7. vers)
Még
a hívő embert is elfogja néha az aggódás; Mi lesz, ha nem vesznek fel az
egyetemre, ha elbocsátanak, ha azt mondja, nem szeret, ha Bizony tele vagyunk
felesleges aggodalmaskodással a megváltoztathatatlan múlt, a reménytelen jelen
és a kilátástalan jövő miatt. Hogy lehet ez? Van megoldás?
Hát
persze. Az ima. Ima? Egy kéréssel mindent meg lehet oldani?
Egy
hölggyel beszélgettem nemrég a hitről, a Bibliáról, az Istenről. Elmondta, hogy
jó néhány éve hadakozik már az Úrral, mert sehogy se akarja megérteni az Úr,
hogy neki szüksége lenne már egy társra, egy jobb munkahelyre, egy külön
lakásra, egy…
Hát
igen, sokan gondolnak úgy Istenre, mint valami kívánság automatára, az
imádságra meg, mint zsetonra. Bedobok egy rövid reggeli imát, és ha nem jön
azonnal az a válasz, amit akartam jól összeszidom és megrugdosom az automatát. Ez
bizony nem imádság. Ez nem más, mint egy gyerekes toporzékolós hiszti.
S akkor mit jelent hálaadással kérni? Milyen az
igazi imádság?
„Nagyon sokat foglalkozunk a mi nyomorúságos földi
életünkkel. Irányítsuk lelki szemeinket a mennyei szentély nyitott kapujára,
ahonnét Krisztus arcáról Isten fénye és dicsősége tükröződik vissza…
Ha annyit gondolnánk Istenre, mint ahányszor
kegyelmének bizonyítékait tapasztaljuk, akkor gondolataink állandóan nála
időznének; élvezetté válna róla beszélni és nevét magasztalni.
„Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem
bennünket emel fel őhozzá…
Szívünk az imának, hálaadásnak szárnyain jöhet
közelebb az éghez. A mennyben hálával magasztalják és gyönyörű énekekkel
dicsőítik Istent, és midőn mi kifejezzük szívünk háláját, istentiszteletünk
mindinkább hasonlóbb lesz a mennyei seregéhez.
"Aki hálával áldozik, az dicsőít engem"
(Zsolt 50:23), mondja az Úr. Lépjünk tehát mindnyájan tiszteletteljes örömmel
Alkotónk elé hálával és dicsénekekkel (Ésa 51:3).”
(E.G.White: Jézushoz
vezető út; Az ima:
magasztos kiváltságunk című fejezet)