Elég neked...
„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az
én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel
dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm
telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és
szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9-10
Én túl kevés vagyok ehhez… - mondod magadban, és sorra
utasítod vissza a jobbnál jobb ajánlatokat. Az egyikhez nem érzed elég
gyorsnak, a másikhoz rátermettnek, a harmadikoz tapasztaltnak, a negyedikhez
méltónak, a sokadikhoz elég bölcsnek magad, és mondod folyamatosan a nemeket.
Közben pedig belül a szíved mélyén mégis vágysz arra, hogy valaki végre rád
bízzon egy komolyabb feladatot. Tiltakozol megállás nélkül, de szeretnél
valamit te is letenni az asztalra, szeretnéd értékesnek érezni magad.
Aztán jön a hívás Istentől is. „Gyere, állj be az én
munkásaim közé!” – szól hozzád az Örökkévaló – „Tartozz hozzám!” És te megint
csak kezded a fogadkozásokat. Nem vagy elég tökéletes, nem vagy elég bátor, és
különben is, túl kicsi mindehhez a hited. De szeretnél végre egyszer fent
szállni a fellegek felett, ahogy egy igazi sashoz illik, nem pedig a
szemétdombon kapirgálni tovább.
A te helyed ott van fent, ezért Isten ma reggel egy
különleges üzenetet küldött számodra. Elég neked az Ő kegyelme. Elég neked az Ő
kegyelme, az Ő ereje ahhoz, hogy elvégezd a rád bízott feladatot, hogy helyt
állj, hogy alkoss, és tedd azt, amire elhívott a Mindenható. Elég neked az Ő
kegyelme az élethez, az Ő ereje a te erőtlenséged mellé, hogy végre igazán
átérezd, Rá van szükséged a leginkább.
Hát nézz fel ma az ég felé, Barátom, és hagyd az örökös
kifogásokat! Ragadd meg Isten kezét, az Ő kegyelmét, az Ő erejét, és szállj
vele a felhők fölé! Mert oda tartozol.