Szószólónk, Jézus
„Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne
vétkezzetek. De ha valaki mégis bűnt követ el, van aki segít nekünk, és szót
emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus!” (Egyszerű fordítás)
János első levele 2:1
„És mi van, ha mégis…?” Kérdezzük gyakran, leginkább
olyankor, mikor tisztában vagyunk saját gyengeségünkkel, sebezhetőségünkkel –
és látjuk a kihívás nagyságát.
A bűnnel és kísértésekkel szembenézni pedig nem kis dolog,
„emberfeletti” kihívás. Isten ismeri gyengeségeinket, korlátainkat, ugyanakkor
erőt és győzelmet is biztosít.
A végső cél pedig a BÉKESSÉG Istennel. Békesség, hiszen
a lázadó, Isten elől menekülő embernek nem lehet nyugalma. Ezért ajánlotta fel
Jézus Krisztus által a megbékélés lehetőségét. Ha voltál már tartósan haragban
valakivel, akkor tudod, hogy ez mennyire megterhelő tud lenni. Nehéz megtenni
az első lépéseket, de utána már könnyebben és természetesebb minden.
Krisztus által – mint közös ismerősön keresztül –
bátran mehetünk Istenhez. Ő nem egy olyan haragvó Isten, akit valahogyan ki
kell engesztelni. Bár Jézus vállalta a halált, mégis a teljes Szentháromság
minden tagja az emberiség megmentésért fáradozik.
Pál azt írta a 2Kor 5:17-19 versében:
„ Így hát, ha valaki Krisztusban
van, az az ember már az Új Teremtéshez tartozik! Ami benne régi volt, az elmúlt,
és minden tekintetben újjá (új teremtéssé) lett! Mindez Istentől származik, aki Krisztus által
kibékített és újra egyesített saját magával bennünket. Sőt, ránk bízta, hogy mi
is segítsünk más embereknek abban, hogy kibéküljenek vele. Isten
ugyanis maga volt jelen Krisztusban, amikor kibékítette az embereket önmagával,
és nem hibáztatta őket a bűneik miatt. Ezt az üzenetet pedig, amely az Istennel
való kibékülésről szól, ránk bízta.” (Egyszerű fordítás)
Milyen bátorító a gondolat, hogy bármilyen bűnt is
követtünk/követünk el, Jézus által szabadon mehetünk Istenhez bocsánatért, aki
maga is azon van, hogy helyreállítsa a megromlott kapcsolatunkat.
